Nem tudom hogy ez azért van, mert tudom hogy van rá megoldás és el kéne mennem a terápiára, mert eddig nem tudtam hogy ez kezelhető. Fogalmam sincs de már ott tartok hogy tényleg elmegyek mert ez így rossz!!

Annyira rosszul éreztem magam ma is a bőrömben, hogy csak feküdtem és gondolkoztam hogyan mulaszthatnám el ezt a rossz érzést…..

Rossz, mert a párom ilyenkor kérdezi hogy mi bajom de nem tudok neki semmit se mondani, mert nincs konkrét bajom!! Mondhatnám úgy is hogy fáj az élet……

Na mindegy majd lesz valahogy……

A kiabálás sem segít!! Nem tudom hogy idővel fognak-e segíteni a gyógyszerek a tüneteim enyhítésében, de kezdek arrafelé hajlani hogy csak el kell mennem terápiára, amit nagyon nem akarok, de ha már saját magam nem bírom elviselni akkor mihez kezdjek? Megőrítem a körülöttem levő embereket!! vááááááááá

Útálom hogy beteg vagyok!!

háát igazságszerint az én lelkivilágommal sem foglalkozott senki mint a mellékel ábra mutatja nem véletlenül alakult ki a a BPD-m!!gyerekkorombva csak azér hordtak pszchiológushoz mert rossz gyerekl voltam….de nem értek el vele semmit,és akko valószínüleg még csak kilakulóban volt a borderlineom mert utána történt velem a szexuális kihasználás és egyéb traumák!!

A filmajánlást köszönöm mindenképp megnézem majd!!

kapok gyógyszert rudotelt szedek mert az orvosnak mondtam h régen anyám ajánlására szedtem mert apám 20évig azon élt és valéamennyie csökkentette a tüneteimet!4

pluszba most még felírt egy sertralin nevű gyógyszert is de azt most még nem szedem mert a rudotelt egy hete kezdtem el megint szedni és tom h legalább két három hét míg érzem a hatását,azt mondta h ha a rudotel nem nyomja el eléggé az inpulzivitásomat akkor kezjem el azt is szedni és ha valamilyen kellemetlen mellékhatás van akkor azon még lehet variálni mert nagyon sokféle ilyen készítmény van és megkeressük a nekem megfelelőt!!

Amúgy én is a Miskolci erzsébet kórház női zártosztályán volam….és csak ezután látott szakorvos,életemben elösször!!nagy szerencsém van ezzel a fiúval (lekopogom) mert végigcsinálta a túladagolást velem itt mosták ki a gyomrom a lakásukba és akkor még alig ismert a család és ezután is velem maradt és támogat és elfogad ő is meg a családja is!!

amúgy gyerekkorom óta önromboló vagyok:volt mikor úgy akartam lefeküdni aludni h elszorítottam a csuklómban a vérkeringést nem is tom milyen szándékkal mert fiatalabb voltam és nem tudtam mi a következménye,téptem a hajam,haraptam magam,szurkáltam magam,vertem a fejem a falba,mikor idősebb lettem jött az érvagdosás:üveg,penge,kés,sniccer mndent kipróbáltam de mindig józanon és nem volt elég hatásos, ez a második begyógyszerezésem volt 111 szem gyógyszert ettem meg bár nem meghalási szándékjkal ez ilyen kényszer cselekvés amikor nem tudom kezelni a fájdalmamat!!

13 éves korom óta gyógyszerfüggő és drogos voltam ami sajnosd sokat rontott az elmeállapotomon főleg az LSD!!

asnnó xanaxxal kezdetm aztán rudotel,aztán frontin meg citpopram!most maradt a rudotel meg a másik a it még nem kezdtem el de ez most orvosi utasításra!

a drogozással felhagytam mert tudom h csk rontja nagymérékben az állapotom sullyosságát!

a gyógyszerre szükségem van h elviselhető legyel magam és mások számára!!

a teápiát egyenlőr nem kultiválom de amint romlik az állapotom vgy megint szétesik körülöttem minden mindenképp elkezdem a terápiát!

tök irónikus h nővérem pszichológus ésd azt mondta ha terapeutára van szükségem szóljak neki mert ő tud nekem nagyon jó orvost!!

amúgy a diagnózis a BPD mellett,:nem meghatározott szorongás

-poszttraumás stresszz zavar

-érzelmileg labilis személyiségzavar

na rólam ennyit!

Amúgy embertelen és mélységesen felháborító ami a Miskolci zártosztályon megy emberi jogokat igen durván sértenek figyelmenkívül hagynak és eberhez nem méltóan bánnak a betegekkel,sőt sok olyan is bent van akinek semmi keresnivalója bent a másik h ott senkit nem kezelnek csak szanagyógyszerezik leszdálják őket olyan mértékben h a nyáluk folyok és egész nap csak alszanak ez nem kórház hanem siralomház!!

most ennyi sziasztok!! és jólétet mindenkinek!!

Azzal kezdeném a történetem, hogy 21 éves lány vagyok mindig is tudtam magamról hogy nem vagyok normáli, s de nem tudtam hova tenni, már gyerekkoromban hordtak pszichológushoz de nem tudták megmondani mi okozza a beilleszkedési és viselkedési problémáimat!!

Most utamba sodort az élet egy másik mentális betegséggel küzdő férfit az élet és szeretem!! De amiért elmentem orvoshoz annak oka az volt hogy nem először túladagolást követtem el és a toxikológián ébredtem ahonnan egy szörnyű zártosztályra vittek, ahol másfél napig be voltam zárva, ezután találkoztam egy borderline csajszival akivel beszélgettem és azt mondta valószínűleg én is az vagyok!! Az ő tanácsára elmentem megvizsgáltatni magam egy szakorvoshoz, és kiderült, hogy borderline vagyok én is!! Ezután sokat olvastam róla és szinte minden amit írnak róluk rám jellemző! Nagyon nehéz ezzel együtt élni főleg ha az ember saját családja nem tudja felfogni, hogy ez egy betegség és nem tudják kezelni!!

A párom elfogadott így ahogy vagyok, én is őt és nagyon szeretjük egymást! Bár nem régóta tart a kapcsunk de egyenlőre úgy néz ki, hogy mivel ő is kűzd hasonló problémával jobban megérti, mint egy normál ember!! Terápiára nem járok mert egyenlőre nem érzem szükségét meg most nem is fér bele az életembe, de ha rosszra fordulnának a dolgok biztos, hogy elmegyek. A saját érdekemben egyenlőre gyógyszerekkel élem az életem ami nem könnyű, mert csak kicsit enyhíti a tüneteimet, de amíg a párom támogat és értelmet ad az életemnek és célt hogy ne adjam fel és kűzdjek addig erős vagyok!! Na kb ennyi rólam köszönöm, hogy elolvastátok és jobbulást és boldog életet minden sorstársamnak!!