Nekem 8 éve volt egy epilepsziás rohamom, 28 évesen éjszaka álmomban amellyel kórházba kerültem. 1 nap múlva hazaengedtek mivel nem találtak semmi komolyat, viszont kaptam epilepszia gyógyszert amit szednem kellett. Pár hónap múlva a roham megismétlődött, ekkor már 1 hétig kórházban tartottak kivizsgálásra, volt ct, alvásmegvonás, vérkép, MRI. Ekkor sem találtak semmit, csak az MRI leletek állapítottak meg agysorvadást, de ezzel nem foglalkoztak. Hazaküldtek emelt epilepszia gyógyszerekkel. Ekkor kezdődött a borzalom. Egyik napról a másikra elment a látásom percekre, majd szédülni kezdtem, többször előjött halálfélelemmel társulva. Háziorvoshoz mentem aki a pszichiátriára küldött pánikbetegség gyanújával. Itt antidepresszánsokat kaptam amitől először pokolian voltam de aztán egyre jobban lettem. Következett 5 csodás év amikor tünetmentes voltam, így teljesen magamtól minden gyógyszert elhagytam. Teljesen jól voltam, barátom lett, elköltöztem otthonról vele albérletbe. Majd 2 éve csalódnom kellett a barátomban, aki összeveszejtett a rokonaimmal a kitalációi miatt. Ekkor újra előjöttek a pánikrohamok, közben albérleti gondjaink akadtak, ekkor még két ismerősömmel is összevesztem ismét a párom kitalációi miatt. Mára már ott tartok, hogy ki sem merek menni az utcára, van, hogy csak aludni szeretnék egész nap, úgy szédülök. A szemem pedig olyan mintha húzná a görcs. Vezetni sem nagyon merek már. Szedtem sedatif pc-t de úgy felerősíti a tüneteket, hogy nem tudtam tovább szedni. Most bejelentkeztem a pszichiáterhez de csak 2 hét múlva lehet menni. Nagyon el vagyok keseredve, félek az antidepresszánsoktól, pedig más már nem segít. Egyedül nem merek a lakásban lenni, mert úgy félek ezektől az érzésektől. Már minden reggel hasmenésem van és hozzá szédülök, lehajolni sem bírok, mert akkor is szédülök az éjszakáról nem is beszélve, amikor a szédülésre kelek fel, borzasztó.