Gondoltam leirom én is a történetemet. 2 éve nyáron a munkahelyemen miközben éppen egy áruhitelet irtam, azt hittem infarktusom lett. Gondoltam is magamban itt a vég 28 évesen itt halok meg. Kirohantam a mosdóba otthagyva az ügyfelet, és nem tudtam mit tegyek. Körübelül 5 perc alatt elmúlt a dolog. Eltelt 3 hét és már el is feledkeztem róla amikor eljött a pokol az életemben ami azóta is tart..

Fürödni mentünk a barátaimmal és a barátnőmmel, iszonyat meleg volt és mindenki azt hangoztatta hogy vigyázni a napon, mert sokan rosszul lettek a melegben. Nekem sem kelltt több egész útón az volt a fejemben , hogy tutira rosszul leszek.És bejött.. A többiek fürödtek én meg az árnyékban ültem, ömlött rólam a veriték, nagyon rossz érzések törtek rám. Haza is vitettem magam, gondoltam lefekszem és majd kialszom a “bajomat”. Ez nem jött be aludtam vagy 2 órát és  mikor felébredtem, csurom viz volt az ágy , és patakokban ömlött rólam az izzadtság. Kimentem letusolni és amint végeztem, elkezdett zsibbadni a mellkasom, nem kaptam levegőt, a szivem ki akart ugrani a helyéről. Nagyon megijedtem, egyből ügyelet ahol ráraktak egy EKG gépre és azt mondták semmit nem látnak, csak pánikrohamom volt. Ez a csak szó teljesen jól hangzott akkor.. Mivel egy nyugtató után jól voltam.

És másnaptól elkezdődött a rémálom. Átéltem mindent a két év alatt. Volt végtagzsibbadás, gombóc a torokban, szédülés, szapora szivverés. Kb fél évig birtam aztán jött a dilidoki.

Aki Paroxatot irt fel , amitől jobban lettem, és vagy 8 hónapig szedtem. Közben megtanitott a légzéstechnikára, elkezdtem az agykontrollt, és elég jól voltam. 8 hónap után azt mondta rendbe jöttem. Elmentem a barátaimmal nyaralni, és 10 napig semmi pánik. Enyém volt a világ!!

Amikor hazajöttem elkezdödött megint az egész elölről, és azóta is tart. Nem fogok életem végéig gyógyszert szedni, mert az nem lehet megoldás. Szerencsémre a munkámat el tudom végezni, bár ott sokat vagyok rosszul, illetve már más tünetek is vannak, de megpróbálom kezelni őket. Van amikor tényleg rendben vagyok és olyankor azt mondogatom hogy most végre vége. De persze aztán jön megint elölről.

Jó lenne valami olyan módszer amivel nem a gyógyszereket tömik belém, de már orvoshoz sincs kedvem elmenni. Azt viszont elhatároztam hogy nem engedem hogy a betegségem akadályozzon az életben, és ha rosszul vagyok akkor is megyek és csinálom a dolgom. Itt tartok most, és nem tudom van e kiút vagy igy kell leélnem az életem.. Nem valami fényes kilátás az utóbbi.

Jó lenne ha a leirásommal elmúlna de persze ez egy szép álom. Egyet tudok tanácsolni mindenkinek soha ne adja fel, és ne engedjük hogy ez a betegség irányitson minket.

Ha sokat irtam elnézést, de igy kerek a történetem.

Kitartást minden sorstársamnak, és hátha együtt okosabbak leszünk és egy picit tudunk segiteni egymásnak.