Tavaly nyáron indult a történet, állandó fej- és szemfájás volt a tünet eleinte. Szemész magas szemnyomást állapított meg, ez mellett a szemem teljesen egészséges volt. Később jött egy megfázás, antibiotikumot kaptam, amire allergiás lettem, így nem tudtam végigszedni, de szóltam a körzetinek a dologról , írt másikat. Amire szintén allergiás reakcióm lett. Végül szerinte minden oké volt, mehettem dolgozni. De ekkor már kezdtek komolyabb tünetek jelentkezni. Állandó gyengeség, szédülés, és kezdődtek az éjszakai rémálomnak nevezett egyik oldali zsibbadások. Hol a bal, hol a jobb oldalam zsibbadt le hosszú időre. Ezekkel együtt a bal oldali nyirokcsomók teljesen feldagadtak, még a nyakamon hátul is. Doki szerint semmi bajom. Majd egy munkanap majdnem összeestem, másik háziorvost kerestem, aki küldött is mindenhova. Az eredmények a következők lettek: forgó jellegű szédülés, amit a fülben lévő csigában lévő folyadék kicsapódása okoz. Ezt fül-orr-gégész és neurológus együtt állapították meg. Van ehhez speciális torna, csináljam és ha szerencsém van majd elmúlik. Csináltam is ahogy kell. Semmi javulás. Akkor már a zsibbadások egyre sűrűbbek voltak, a fejfájás már általánossá vált. Majd egy éjszaka arra “ébredtem”, hogy hányok a wc-n, de nem emlékszem arra hogy kerültem ki oda és annyira fájt a fejem, hogy szó szerint azt hittem szétrobban a fejem. Ennek az éjszakának a vége reggelre ügyelet lett. Ott kaptam fájdalomcsillapítókat és feküdjek, amjd elmúlik. Feküdtem, aznap még otthon voltam, de már annyira fényérzékeny lett a szemem, hogy a szobában is napszemüvegben ültem. Végül másnap délelőtt teljesen “kifeküdtem”, nem tudtam gondolkozni, a szüleim beszéltek hozzám és nem tudtak neki  váalszolni, a jobb kezemet abszolút nem éreztem, nem is mozgattam, csak lógott mellettem. Végül mentőt hívtak hozzám. Egyik kórházból át a másikba CT-re. Migrén. Ez volt a diganózis. Küldjenek vissza a mi kórházunkba, adjanak fájdalomcsillapítót majd küldjenek haza. A mentőt ne is mondjam végighánytam, kommunikálni nem tudtam. Csak nyöszörögtem ha akartam valamit mondani. Mindenre emlékszem, kit mit csinált, mit mondott, de semmire nem tudtam reagálni. Megkaptam a fájadlomcsillapítót, feküdtem. Ekkor jött az, hogy a jobb arcom lefittyedt. Anyu rohangált az orvoshoz, hogy valaki nézzen már rám. Ez nem én vagyok. A doki meglátott, elkezdett kérdezgetni amire ugyebár nem válaszoltam, mert azt se tudtam mikor születtem, meg beszélni sem tudtam. Végük közölte, asszonyom itt kurva nagy baj van. Ismét mentővel át a nagykórházba. Ott már várt egy orvosi csapat, hogy megvizsgáljanak. De ez is végül órák kérdése volt mire eljutottak hozzám, ott feküdtem a hordágyon a folyosón, majd megfagytam, ekkor már a levegőt ia kihagyással szedtem. Mire egy fiatal doktornő hozta a hírt, hogy bizony itt egy azonnali gerinccsapolást kell végezni, mert úgy tűnik túlnyomás van a fejemben, az agyat nyomja az agyvíz, illetve mintát kell venni, hogy mi okozhatja a problémát. Végül az első mető kihívásától kezdve kb. 7-8 óra múlva kerültem szakértő kezekbe.

A minta kimutatta, hogy egy vírus támadta meg az agyamat és ki tudja mennyire károsította azt. A szerencsém végül az lett, hogy teljesen felépültem, igaz nem terhelhetem magam nagyon, a határaimat nem feszegethetem , de tudok egészséges életet élni. Figyelnem kell magamra, nálam most már egy vírusfertőzés vége lehet ismét ez.

Nem derült ki mi okozta, van amelyik orvos azt mondta, hogy a megfázás szövődménye volt, van amelyik pedig azt, hogy egy fertőzött szúnyog- vagy kullancscsípés volt az okozó. Az sem derült ki melyik vírus támadt meg. Sokáig tudni akartam mitől és melyik, de mára már nem ez a lényeg.

Sok mindenkinek köszönhetem a támogatásukat, köztük a családom, barátok közül is jó páran bíztattak és segítettek ebben a helyzetben. Sok mindent megtapasztaltam magammal kapcsolatban, és persze a testünk működésével kapcsolatban is. Ha az agy nem működik megfelelően akkor a személyíségünk is eltorzul.