<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<rss version="2.0"
	xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/"
	xmlns:wfw="http://wellformedweb.org/CommentAPI/"
	xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/"
	xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom"
	xmlns:sy="http://purl.org/rss/1.0/modules/syndication/"
	xmlns:slash="http://purl.org/rss/1.0/modules/slash/"
	>

<channel>
	<title>Varoszoba.hu &#187; maja1</title>
	<atom:link href="http://www.varoszoba.hu/author/maja1/feed/" rel="self" type="application/rss+xml" />
	<link>http://www.varoszoba.hu</link>
	<description>... egy újabb WordPress honlap...</description>
	<lastBuildDate>Sun, 05 Oct 2025 01:28:19 +0000</lastBuildDate>
	<language>hu-HU</language>
		<sy:updatePeriod>hourly</sy:updatePeriod>
		<sy:updateFrequency>1</sy:updateFrequency>
	<generator>http://wordpress.org/?v=3.9.1</generator>
	<item>
		<title>Belenyugodni vagy harcolni ellene?</title>
		<link>http://www.varoszoba.hu/2011/06/23/belenyugodni_vagy_harcolni/</link>
		<comments>http://www.varoszoba.hu/2011/06/23/belenyugodni_vagy_harcolni/#comments</comments>
		<pubDate>Thu, 23 Jun 2011 10:00:36 +0000</pubDate>
		<dc:creator><![CDATA[maja1]]></dc:creator>
				<category><![CDATA[Parkinson-kór]]></category>
		<category><![CDATA[parkinson-kor]]></category>

		<guid isPermaLink="false">http://www.varoszoba.hu/2011/06/23/belenyugodni_vagy_harcolni/</guid>
		<description><![CDATA[Most regisztráltam a honlapon, mert nagyon megérintett érzelmileg is több hozzászólás. Tizenkét évvel ezelőtt, 39 évesen lettem beteg. Elég sajátos volt a helyzetem, ugyanis orvos vagyok illetve voltam, mert már négy éve nem praktizálok. Soha nem tudtam elfogadni a betegségemet, minden módon küzdöttem magának a ténynek az elfogadása ellen. Való igaz, hogy a betegség sokmindenre [&#8230;]]]></description>
				<content:encoded><![CDATA[<p>Most regisztráltam a honlapon, mert nagyon megérintett érzelmileg is több hozzászólás. Tizenkét évvel ezelőtt, 39 évesen lettem beteg. Elég sajátos volt a helyzetem, ugyanis orvos vagyok illetve voltam, mert már négy éve nem praktizálok. Soha nem tudtam elfogadni a betegségemet, minden módon küzdöttem magának a ténynek az elfogadása ellen.</p>
<p>Való igaz, hogy a betegség sokmindenre megtanit, csak sajnos ennek a tudásnak igen magas ára van.</p>
<p>Eddigi tapasztalataim alapján el  kell tudni fogadni a tényt, hogy az ember másodrendű állampolgárrá vált, nem szabad ragaszkodni a múlthoz, el kell tudni engedni a múltat. Sokat tudnék mesélni arról az érzésről, hogy a függőleges, gyógyító pozicióból a vizszintes, beteg poziciójába kerülni miyen változást jelent.</p>
<p>Ami segíthet, a biztos családi háttér és az életmód váltás, fizikai aktivitás és kevés stressz. </p>
<p>Talán elsőre, bemutatkozásként ennyi</p>
]]></content:encoded>
			<wfw:commentRss>http://www.varoszoba.hu/2011/06/23/belenyugodni_vagy_harcolni/feed/</wfw:commentRss>
		<slash:comments>13</slash:comments>
		</item>
	</channel>
</rss>
