Amikor megismerkedtünk elképesztő sebességgel szeretett belém. Zavarba ejtő volt az a leplezetlen rajongás amit az első hetekben mutatott, olyanokat mondott hogy én vagyok a legjobb ember a földön. Boldog voltam hogy megtaláltam a lelki társam, mintha a gondolataimban olvasott volna. Most utólag azt érzem hogy talán inkább rajongott mintsem szeretett.

.

Elmesélte a korábbi kapcsolatait, amik arról szóltak hogy minden korábbi pasija bántotta és kihasználta őt, és hogy én mennyire más vagyok. Nagyon haragudtam a korábbi kapcsolataira, nem értettem hogy ki képes bántani egy ilyen angyalt.

Pár hét ismeretség után volt hogy a legapróbb vélemény különbségen összeveszett velem, nagyon meglepett hogy számomra láthatatlan apróságok miatt milyen haragot és frusztrációt érzett.

Ahogyan az az intenzitás amivel elkezdett szeretni eltúlzott volt, a haragja is irracionális méretet öltött. Azt tapasztaltam hogy soha nem tudott semleges lenni(halandónak látni), angyalként vagy démonként tekintett rám.

Amikor először szakított velem(fél év után) nagyon csúnya dolgokat vágott a fejemhez. Azt mondta hagyjam, mire én felálltam és elindultam erre elkezdett sírni hogy elhagyom őt. Én nem értetem hogy miért érezte azt hogy én hagyom el őt, holott Ő szakított velem. Későbbi szakításoknál is bevallotta hogy azt érezte hogy én hagytam el őt.

Miután mégis együtt maradtunk bocsánatot kért(valamennyire) és próbált nagyon a kedvemben járni.

Volt olyan hogy egy nap alatt fordult át benne minden és a jó kapcsolatból hirtelen pokoli lett a számára.

Veszekedések során gyakran vádolt játszmázással és a legapróbb sérelemre is nagy erővel vágott vissza.

Szerintem a szakítással való fenyegetőzéssel inkább ő játszmázott.

Azzal vádolt hogy szeretőm van. Ennek ellenére később ő kacsintott a hipergámia felé.

Néha kiürült a tekintete, máskor a halálról beszélt és arról hogy nem jó élnie.

Amit egyik nap kedvelt bennem, másnap vissza tetszést keltett benne.

A szüleivel a kapcsolata katasztrofális.

Ha megtetszett neki egy politikai eszme ahhoz hihetetlen intenzitással kötődött.

Egyik pillanatról a másikra hozott olyan döntéseket amiken mások akár heteket gondolkodnak. Fél óra alatt fogadott örökbe egy macskát.

Többször volt hogy megbeszéltük: egy időt külön leszünk. Ilyenkor is keresett. Olyan furcsa érzés volt ez, mintha egyik kezével ellökött volna a másikkal pedig magához ölelt.

Kitalálta hogy számára nem pálya a monogámia Pár hónapja úgy össze vesztünk mint még soha. Letiltott a nagy közösségi oldalról, de előtte még olyan szitokáradatot zúdított rám hogy csak pislogtam. Azóta semmit sem beszéltünk.

Nem tudom hogy mindezek a tünetek utalhatnak e borderline-ra. Ami ellent mond számomra a borderline zavarnak ebben az esetben az az hogy megszakította velem a kapcsolatot. Eddig mindig azt olvastam a neten hogy a borderline attól fél hogy elhagyják éppen ezért furcsa hogy letiltott. Azt mondta soha többé nem akar hallani rólam, bár már korábban is mondta azt hogy soha nem leszünk újra egy pár, aztán mégis újra együtt voltunk.

Nagyon sajnálom hogy így alakult, szerettem őt, és bánt hogy minden jó szándékom ellenére ennyire gyűlöl.

Tudom hogy nem lehet egzakt diagnózist felállítani de mit gondoltok, a fentiek tükrében lehet hogy a volt párom borderline? Sokat jelentene a tovább lépésben és a történtek feldolgozásában ha tisztábban látnám hogy mekkora a saját felelősségem.

Köszönöm válaszaitok!