Nagyon szépen köszönöm elsősorban a Kiváló Orvosomnak, a Kútvölgyi Kórház sebész, dr. Ledniczky György  egyetemi adjunktus doktor úrnak, a Kútvölgyi Kórházban mindenkinek, aki segítségemre volt, a főnővérnek, a nővéreknek, a műtősnek, az aneszteziológusnak, asszisztenseknek, és még sorolhatnám, sokaknak, akik közreműködnek a betegek felépülésénél.

Köszönöm, köszönöm, hogy léteznek. !

Soha nem voltak gondjaim epebántalmaim. Néhány hónappal ezelőtt egy téliszalámis lilahagymás reggeli után begörcsöltem. Ekkor kértem egy hasi UH beutalót, majd 2 hónap után, miután sorra kerültem az eredmény lefűzött cholecysta volt, ami epekő, és műteni kell.
Előtte azért felmerült az epekőzúzás gondolata gyógyszeresen, mert hallottam róla, tudtam hogy van ilyen lehetőség is, ami nem veszélytelen, mindenképp műtétet javasoltak, az epehólyag eltávolítását, és mielőbb.!

Végülis a laparoszkópos epeműtétet választottam, és szerencsére egy nagyon híres, elismert sebész orvoshoz kerültem, akit ajánlottak, de az első beszélgetésünk után már tudtam, hogy ,,jó kezekben” leszek.
Arról nem is beszélve, hogy úgy gondoltam, éreztem, hogy éppen ,,időben” jutok epehólyag eltávolításra, míg nem sárgulok be, nem görcsölök be teljesen, tehát nem az utolsó pillanatban, ezt azért szerettem volna elkerülni, hogy utolsó pillanatban a mentővel szállítsanak bárhova.

Három hét volt a műtétig a várakozási idő, ami egyébként általában 6 hét. Nekem a három hét szenvedés is bőven elég volt. Semmit szinte nem ettem inkább, csakhogy nehogy begörcsöljek, és rettegtem attól is, hogy besárgulok, úgyhogy teát ittam literszámra, és főtt krumplit, csakhogy” kihúzzam” görcsök nélkül a műtétig, a végén már ezek sem mentek, a teára és a főtt krumplira még ránézni sem tudtam.

A műtét napját valóban nagyon vártam, mert már elviselhetetlenül éreztem magam, szívesen én is elkerültem volna a műtétet, de többen mondták, hogy nem érdemes, ha már kő van, ki kell vetetni, és hogy már az utolsó időben, inkább túl lennél rajta, mondták, – csakhogy megszűnjön ez a kínzó görcs, a szúró fájdalom.

Valóban már így utólag visszagondolva, én is így voltam vele. Kiírta az orvosom a műtét időpontját, előtte persze még mindenféle vizsgálatokat kellett készíteni, labor, vércsoport, EKG, stb. aneszteziológiai berendelésen is voltam, ezek az eredmények is az orvosomhoz kerültek, szerencsére nem volt semmi probléma a lelet eredményeim jók voltak.
A műtét napján korábban mentem be a kórházba, gondolva, hogy előbb kerülök a műtőbe:-)

A kórház a Kútvölgyi kórház volt, és egy nagyszerű híres, neves sebész orvosom, akinél tudtam, hogy ,,jó kezekben” vagyok, leszek, mikor a műtőben megláttam, már nem is féltem a műtéttől.

Tehát reggel a kórházba bejelentkezésemet követően már felgyorsultak az események, persze előtte enni semmit sem lehetett, de hisz nem is tudtam előtte sem, és éhgyomorra is kellett menni egyébként is a műtét napján.
A kórterem pici kétágyas, takaros ragyogóan tiszta kellemes, csendes kis kórterem volt, mindennel takarosan felszerelve a betegek részére. A kórterembe kerülésemkor megkaptam a fehér ,,hálóinget” megkaptam a kanült, ügyeskezű nővérke, elsőre sikerült, simán a vénába ment, – az infúzió nyugtatóval, és három gyógyszer egy korty vízzel, – és mondta, ha lecsöpögött visznek a műtőbe, már jött is a kocsi és vittek a műtőbe, első voltam szerencsére.

A műtét, egy óra hossza ennél a laparoszkópos epehólyag eltávolításoknál, nálam is ennyi volt. Az előműtőben, már szunyókáltam, aztán érkezett az aneszteziológus doktor úr, azért azt tudni kell, érdemes, hogy az aneszteziológuson, az altatóorvoson is nagyon, nagyon sok múlik!! Kérdéseket tett fel, de már félálomban voltam, és elém tették a maszkot, mélyeket lélegezzek, aztán már később csak a műtét utáni ébresztésre hogy beszélnek hozzám, eszméltem.
Mondta a Doktor úr, hogy túl vagyok rajta, minden simán rendben zajlott.

Visszatoltak az ágyra, fájdalomcsillapítót adtak, kértem, és elszunyókáltam. Bejött az Orvosom, mondta, hogy minden rendben volt, és azért, mivel a hasi UH nem mutatta ki egyértelműen hogy kövek? ……és?….. ezért még körülnézett odabent, de szerencsére mindent rendben talált.

A köveket kis átlátszó lezárt nylon tasakban kaptam meg, /pedig nem is kértem!! gondoltam, hogy már annyi szenvedést okoztak, hogy látni sem bírom őket/ 10 db kis kő, sötét, szabálytalanok, élesek, és apró homokszemcsék, volt a baj okozója, nem is gondoltam, hogy ezek a kis kövek ilyen galibát tudnak okozni, de mondták, hogy ezek még veszélyesebbek mint a nagyobb, nagy, kevesebb kövek, mert ezek a kicsik az epevezetékbe jutva, elzárhajták az epevezetéket, és még nagyobb problémákat, galibákat tudnak okozni.

Mondta az orvosom, hogy estefelé már fel lehet ülni, és ha jól érzem magam, egy kis rövid séta is belefér. Este már saját lábamon mentem fogat mosni, és vizet nem ittam, mert nem akartam hányni, de viszont előrelátó voltam, és otthonról hoztam egy citromot, amit kettévágtam és odakészítettem magamnak, úgyhogy ezzel nedvesítettem meg a számszélét, és ez jó érzés volt, szomjúság ellen kiváló, így aztán a hányást is sikeresen elkerültem.
Este még a vizit, kérdezték, hogy érzem magam, mondtam, remekül, de így is volt. Az éjszakám a körülményekhez képest nagyszerűen telt, úgy aludtam mint a bunda.
Másnap reggel a kivezető csövet is kivették, nem volt különösebben epemaradék váladék, úgyhogy ettől is nagyon gyorsan megszabadultam, ez azért picit kellemetlen érzés is volt, de szerencsére hamar eltávolították.

Örültem, hogy megszabadultam a kínzó fájdalomtól, az epehólyagomtól, a köveimtől. Nem érdemes halogatni a műtétet, nem érdemes szenvedni, minél előbb érdemes tulesni az epehólyag eltávolításon.

Másnap reggel már nagyon éhes is voltam, cicamosdás, fogmosás, jött a lázmérés, ágyneműcsere, hálóingcsere, egyéb, reggeli, a reggeli bőséges finom volt, tea, persze, kértünk. Nagyon jólesett, és a zsemle is nagyon finom volt, szalámival.
A délelőtt hamar elmúlt, – aztán az ebéd nagyon finom és bőséges volt. Húslevest,
krumplipürét kaptunk, töltötthúshoz hasonlót gondolom diétásat, kompótot, és kis dobozos ivólevet, nagyon finom volt, jó komoly, bőséges, nagy adag volt, de miután előtte hetekig nem tudtunk enni a kövek miatt, így aztán pukkadásig ettük magunkat, egyetlen morzsa sem maradt az ebédből.

Délután jött a diétás nővér, mindenféle fontos információt kaptunk a továbbiakban az étkezésekkel kapcsolatban, megkaptuk a leírást is mit ehetünk, és melyek azok az ételek, amelyeket kerülni kell az elkövetkezendő hetekben az evéssel kapcsolatban, aztán komolyabb sétákat tettem a folyosón, jól is esett a mozgás, de a dr-úr is mondta, hogy mozogni kell.
Közben gyorsan telt a délután, mindig volt valami esemény, benézett a doktor úr is, hogy hogy vagyok, hogy érzem magam, – aztán este a vizitnél már tudni lehetett, hogy ki mikor mehet haza, attól függően, hogy hogyan érzi magát.
Én másnap reggel, és a többiek is, reggel szerettünk volna hazamenni.
Ezt ki is írták, megkaptuk a zárójelentést, és a dr-úr is mindenféle fontos információkkal látott el, és megbeszéltük, hogy egy hét múlva megyek, kell visszamennem varratszedésre.
Addig persze kímélni kell magam, emelni nem, hajolni nem, pihenni, de menni, mozogni, evéssel óvatosan, és bár a bajt okozó epehólyagot eltávolították, de azért fokozatosan lassan sokszor keveset lehet kímélő étrendben enni. Kádban fürödni, azért a varratszedésig nem ajánlatos.

Egyébként a műtét után sem fájnak a hegek, kicsit érzékenyek, de nem fájnak.
Azért most már a műtét után egy héttel,- így visszagondolva –  sokkal jobban éreztem magam, a varratokat az orvos eltávolította, és már a tapaszok sem kerültek vissza.

A felső műtéti heg helye érzékeny, mert a  felső seben távolították el az epehólyagot, itt van egy belső varratsor, /egyébként a lukon sérv keletkezne/ ennek felszívódási ideje 6-8 hét. A többiben csak bőrvarrat volt, tehát a többi heg szinte nem is látszik már.

Már ettem banánt, zsemlét, sovány sonkát, kefirt,  teát, ásványvizet is, és szerencsére bírom, és ihatom a 1,5 tejeskávét, amit nagyon kedvelek. 3-4 hét diétázás után, többféle ételt is megkóstolhatok, fokozatosan,- visszaállok a szokásos étkezésre, amit a diétázás miatt eddig nem lehetett.

Szerencsére epehólyagom már nincsen, hogy őszinte legyek, nem is hiányzik.
Elmondhatom, hogy egy hét sem telt el a műtét óta, már tüsszögni is tudtam, az orrfújással sem voltak gondjaim, kitűnő volt a közérzetem is, és ahogy magamon tapasztaltam, hogy nagyon gyorsan regenerálódik a szervezet .

A varratszedés után pedig csak egy rossz emlék maradt az epekövek miatti szenvedés.
Köszönet érte, akik közreműködtek gyógyulásom érdekében. Köszönöm.