Varoszoba.hu » maro.01

Szédülés 8 éve

maro.01 — Fri, 18 Dec 2020 10:06:16 +0000

Sziasztok. A történetem borsóhéjban annyi, hogy 12 éves koromban nagyon sok feszültség ért, volt egy félelmem attól hogy elájulhatok, ha sokáig állok( iskolában fent egy magas karzatról kellet lefele nézni ált 45 max. 60 percet kellett ott állni). És én mindeggyiket kihagytam ahol állni kellett, de eggyik alkalommal mikor a testvérem lépett fel, akkor nagy szenvedések, szorongás, félelem, és elkapott egy erős ájulás érzés, ezek árán , de azt az 50 percet végigálltam, de akkor valami bennem kialakult. Mikor vége lett az előadásnak én elkezdtem szédülni, de úgy olyan érzésem volt mintha lebegnék, hullámozna, dőlne minden és hirtelen mozdulatnál heves szédülés kapott el. Ez 1-2 hét alatt teljesen elmúlt olyan hirtelen ahogy jött. Majd minden hónap végén előjött ez az érzés, volt pár olyan nap mikor erősebb szédülés, ájulásérzés kapott el, ami kiderült hogy pánikroham, rá 2 hónapra kerültem a pszichiátiára, nem kellett befeküdnöm, de nyugtatót kelett szednem. Másfél év alatt kijottem belölle, de a pánik alatt a szédülések minden nap voltak kb, (de ezek nem ugyan olyanok voltak amik havonta jöttek elő)szorongás, állandó forgó jellegű szédülés, nehéz fej érzéssel, dölés érzéssel, amik estére mindig elmúltak mikor lefeküdtem. Majd azonban 2 és fél éve újra pánikbeteg lettem trauma után, és ezek a szédülések naponta visszajöttek, de sokkal erősebbek lettek. Forgás, lebegés, dölés, hullámzás, nehézfejérzés, mikor lefelé hajolok sokáig utánna heves szédülés kap el sokszor, és azt érzem egész nap vagyis félek tőle hogy elájulok. Most ez az érzés nagyon korlátoz mindenben, a pánikbetegségből kijöttem, de naponta megkeserít a szédülés. Voltam mindenhol és lelki okai vannak elvileg, múltkor a szemem éreztem hogy lehet amiatt de ott sincs semmi gond, elkell fogadnom hogy ezt valami lelki dolog okozza, csak fogalmam sincs hogy szabaduljak meg tőle, több gyógyszert probáltunk, de azok nem érnek semmit, antidepit meg nem szedek, mert mondták is hogy mivel kijottem belölle nem kell, most xanax-ot szedek ha annyira félnék tőle, mintha egy súly nyomná a fejem, nyakam, de ha futok, mozgok ez az érzés akkor elmúlik, ha csinálok valamit egy ideig akkor is, de ha már leulok kicsit is lehajtva a fejem akkor olyan hevesen jön vissza, hogy utánna nem merek felállni, sajnos fizethetek bármelyik orvosnak vizsgálatért akkor is tudom hogy semmi bajom, csak kicsit megnyugszom hogy nincs, de ez nem jó, a pszichiáter sajnos nem, hogy segítene, hanem a pénzt húza le, nem keressük azt mi okozza, hogy lehet megoldani. Nagy tanácsot kérnék az itt jelenlévő emberektől akik olvassák, és hasonlóba szenvednek/szenvedtek. Pszichiátria, szanatórium azt kérlek hanyagoljátok, nem vagyok annyira olyan helyzetbe hogy oda menjek, meg szerintem oda se vagyok való egy szédüléssél, meg családon belül is szörnyű vélemény miatt se fogok oda menni, köszönöm a megértést.

Bárki tanácsot tudna mondani, kihez tudnék fordulni ez ügyben, kitudna nekem ebben segíteni, nagyon szeretnék végre boldog lenni, és egyedül megállni a helyem.( Zalamegyében lakom). Köszönöm ha elolvastad és tudsz segíteni.

Szédülés

maro.01 — Sat, 09 May 2020 20:28:03 +0000

19 éves vagyok. Pánikbeteg voltam 7 évig(5 év kijöttem, majd 2 éve újra az letttem fél éve kijöttem) és azalatt mindig is volt szédülésem, de ez az egész mellé 6 éve jött egy másik is, eggyik nap reggelre arra ébredtem, hogy iszonyatosan, hevesen forgón szédülök és hányingerem is volt, nem tudtam felkelni bepánikoltam és azt hittem mentőt kell hívni, de ez kis idő után elmúlt, de ha a fejemet hátra, le vagy oldalra fordítottam és vissza akkor újra jött a heves szédülés, emiatt egész nap bizonytalanul éreztem magam, nem az a forgó jellegű szédülés volt hanem az az imbolygó, bizonytalan. Körübelül 5 nap alatt elmúlt teljesen, majd azt hittem sose fog újra, majd 1 hónapra rá kb újra előjött, és ez már 6 éve így megy. De azt vettem észre, hogy ilyenkor a szemeim nagyon furcsának érzem, és égnek is és általába így tudom, hogy kezdődik mert a szemeim furcsán kezdem érezni. De mikor kijöttem a pánikból akkor is elöjött, de ritkábban mint havonta, majd mikor újra pánikbeteg lettem akkor újra felerősödött ez a szédülés, és hogy kijöttem a pánikból újra ritkábban jött, de most újra elöjött, a karantén alatt, eggyik nap újra így éreztem a szemem, de nagyon erősen és másnap újra így szédültem ugyan olyan hevesen. De nagyon beparáztam, és azóta állandó szédülés alakult ki és bepánikoltam miatta, és már egy hete tart. Nagyon kikészít lelkileg, de próbálok ellen küzdeni. Valaki tudja mi lehet ez esetleg a szédülés a , szorongás, pánik tünete? Bárki tapasztalt hasonlót, tanácsot tudna adni?

A pánik utáni kényszeres gondolatok

maro.01 — Sat, 04 Jan 2020 22:05:02 +0000

Sziasztok aki nem tudná 18 éves vagyok pánikbeteg voltam régebben másfél év alatt kijöttem belölle. Majd most 2 éve újra pánikbeteg lettem, ezt sikerült nemrég legyőznöm, de sajnos gyógyszer segített, és abbahagyás után, vagyis ahoz kötöm, nem biztos, de depressziós lettem és nagyon szorongó. Féltem több dologtól, hogy befog következni, rosszul leszek, meghalok stb., erre tett 1 lapáttal az, hogy fél év után kaptam egy 30 perces rohamot, ami után szédültem hetekig, de elkezdtem egy pszichologússal a terápiát és sokkal jobban lettem, elmúlt teljesen. Majd szörnyű gondolataim lettek, amiket kényszeres gondolatnak neveznék, törtek rám, elösször még csak olyan gondolatok törtek rám ,hogy attól féltem öngyilkos leszek, elmúlt, mert átfordult egy bizonyos személyre, és most attól félek, hogy “bántani” fogom őt, ez az egész egy film jelenete után keletkezett a fejembe, és aztán elkezdtem ezen gondolkodni, és azóta bárhogyan akarom nem tudom kiverni a fejemből, állandóan ott van, és emiatt nem tudom élni a napjaimat, mert már rettegek tőle, annyira szorongok, hogy még enni se birok, folyton asírás kerülget, mert nem tudom, hogy mért pont az eggyik szerettem iránt jött ez a gondolat, nagyon nem szeretném, hogy megtörténjen, de az a baj, hogy néha elkezd erősödni ez a gondolat, nem akarok ezekkel a gondolatokkal élni, de tudom, hogy a gyógyszer ezen nem segít csak rosszabb lesz ezért nem megyek pszichiáterhez. A pszichológusomhoz, nem tudok menni egy darabig, tudna valaki valamilyen tanácsot adni, valamilyen gyakorlati tanácsot ez ellen a negatívgondolat ellen, mit tudnék csinálni, nagyon nem szeretném hogyha ezek megtörténnének, de ma is ezen gondolkodtam egész nap, hogy mit csinájak, mért vannak, mitől, mért nem múlnak el, mért vannak fent állandóan, de aztán elkezdtem ellenük küzdeni, pozitív dolgokat mondani, majd újra elkezdtem gondolkodni és erősödött. Nem tudom, hogy mit tudnék tenni, a pszichologusom pedig nem mond nagyon használhatót.

Válaszokat nagyon várom

Nektek volt ilyen tüntetetek?

maro.01 — Sat, 30 Nov 2019 13:56:09 +0000

Sziasztok, már hétfő óta szédülök, úgy érzem egész nap, nem csak a forgó jellegű, hanem bizonytalanság, lebegésérzés és ez nem akar már elmúlni. Azt hittem mára elmúlik, de ugyanúgy előjött, és nagyon félek, hogy mi van, ha nem a pánikbetegség, depresszió okozza, hanem valami szervi baj. Valaki tapasztalt ilyet, vagy volt vele kivizsgáláson. A válaszotokat előre várom.

Hogy állok a pánikommal

maro.01 — Wed, 13 Nov 2019 23:19:18 +0000

Sziasztok pár hónapja leirtam a pánikbetegségem történetét. A Tündérhegyet irták, hogy menjek oda, de nem is tudom, majd még meglátom, most egy új pszichologusom van aki segít nekem, de mióta abba hagytam a gyógyszereket, úgy érzem újra visszazuhantam a mélyebb depresszióba, és rosszabodott a szorongásom is kb 1 hónapja hagytam abba. Most a rohamaim a havi 2 ből ebbe a honapba eddig minden másnap jöttek, és attól félek, hogy valami nagy bajom lehet, kértem beutalót kivizsgálásra, de tudom, hogy negatív lesz és akkor megint ott vagyok ahol elkezdtem. Reggel mikor felkelek, és tudom, hogy újra jön egy nap, rámtör a szédülés ami olyan mintha lebegnék, mozogna a talaj, és ájulásérzés keringet. Ez miatt pl. Ma is bepánikoltam, egyre erősebb lett, kénytelen voltam bevenni 1 frontint amiről leszoktam, hogy enyhítse, és egy darabig jobb is lett, és jobban éreztem magam. És ez a szédülés már 5 napja tart mióta depressziosabb lettem (őszi depi), de nem egész nap kisebb nagyobb hullámokba. Nem tudom, hogy mit tegyek ellene, mit tudnák vele csinálni. A szüleimet sajnos nem érdekli, nem tudnak nit csinálni, mert ők már ebbe belefáradtak, és én meg nem szeretném ha bajuk lenne. Így egyedül maradtam a pszichologusommal aki meg mióta kezel, azóta nem javult sokat. A szorongásaim miatt az iskolába se tudok ott lenni, teljesíteni, és ez nagyon zavar. Én szeretnék végre normális életet élni, valaki tudna tanácsot adni mit tegyek, személyes tapasztalatok alapján.

Veletek előfordult már hasonló a gyógyszer leszokás közben?

maro.01 — Wed, 16 Oct 2019 15:01:32 +0000

Sziasztok!

Múltkor írtam a pánikbetegségemről, páran irtátok, hogy tündérhegy, na az a hely az ahová én nem mennék el, mert a gyógyszerekkel való gyógyítás semmit se ér mert azok csak még rosszabbá teszi az embert, és ez egy ismerősőm aki járt egy ilzen helyen, mondta, hogy ott csak elhitetik az emberrel, hogy milyen jót tesz majd a gyógyszer stb. Kikerülsz a pszichiátriáról aztán úgy jössz ki onnan mint egy zombi szó szerint. Ajánlom annak figyelmébe aki ebben hisz, Tamás Rita Utam az összeomlástol a harmóniáig könyvét ha kell linket is küldök.

A másik amit akartam mondani, hogy egy nagyon ismert pszichologushoz járok akinek a nevét nem fedem fel, ő mondta, hogy a gyógyszerek azok nem jók csak tönkre teszik az embert az egész szervezetet, a mellékhatásuk lehet emlékezetkieséstől az önkárosító gondolatokig.

Ezért a pszichiáterhez akihez jártam, ott elmondtam neki le akarok szokni róla, gyógyszerek nélkül akarok ebből kijönni. Na, de a elkezdtem leszokni róla 5 napja és egy fél adagnál járok a 15mg os scippa antidepresszánsból és 0.25 frontinból 1 db. Eddig scippa 1 és fél adag volt a frontin 3 vagy 5. Sajnos mikor elérkeztem a fél adaghoz másnap kezdtek rohamok jönni rám, tegnap egész nap szédölögtem és többször is ugy éreztem, hogy mindjárt elájulok volt 3 rohamom. Aztán a mai nap ugyan ilyen érzés, de rohamokba jelentkezve, és mikor elmentek as iskolába megprobáltam akkor ott olyan rosszul éreztem magam mint még sose amióta oda járok szpetember közepe. Beléptem a terembe és kaptam egy rohamot, 15 percig tartott, de olyan 30 perc után éreztem, hogy jobban vagyok. De ahányszor próbáltam az iskolába visszamenni, mert elkellett mennem, úgye nekem az iskola 1 év kihagyás utná nagyon stresszes, a főleg az agórafobiám és a rossz iskolai élmények miatt.

Na az lenne a kérdésem, hogy a gyógyszer elhagyása nálatok okozott-e rosszulétek, szorongások, félelmek erősődését és depressziót.

Ma mikor haza értem és csak 1 órát voltam suliba emiatt, akkor sétáltam kb 30-40 percet még avárosba, akkor furcsa mód elmullott mikor a 30 percnlé voltam és semmi rosszulétet nem éreztem utánna, lehet a mozgás vagy a friss levegő miatt nem tudom,otthon már nem éreztem magam rosszul. Az a baj, hogy a szüleim sajnos azt gondolják, hogy mivel nem tudok elmenni suliba sose fogok ebből kigyógyulni, azt mondták, hogy amiatt voltak kiakadva, hogy mért nem maradtam ott. És én sajnos emiatt kivagyok akadva, szerintem nekik nincs igazuk, ha ennyire rosszul érzem magam akkor ha ott maradok lehet hogy annyira szorongtam volna és stresszeltem, hogy elájultam volna, vagy nem bírta volna a szívem. A szüleim azok elmondtak rólam azt mondták én most olyan mértékbe nem értek velük eggyet legyen ennyi.

Kicsit hosszú lett, de valaki bármi ilyet tapasztalt volna, vagy lenne neki is hasonló dolgok a szüleivel gyógyszerekkel stb. A pszichologusomhoz, 1 hét mulva megyek.

Én és a pánikbetegségem!

maro.01 — Sun, 22 Sep 2019 19:12:57 +0000

Sziasztok 18 éves vagyok és 6 éve pánikbeteg és 2 és fél év 3 havonta 1 roham amit tudtam kezelni. 12 évesen kezdődött nálam ez a betegség. Nagyon sok megrázó élmény történt velem, ebbe az időbe több rosszullétet is láttam ami nagyon megviselt, majd mikor elhunyt a nagyapám csak egyre rosszabb lett. Aztán az iskolai bántalmazások és kiközösítések minden naposak voltak az általábosba

.- Egyik nap ültem az iskola padba és egyszer csak az óra közepén rosszul lettem, szédültem erősen és erős szívdobogás, azt hittem megfogok halni, ott fogok összeesni, olyan rosszul voltam, hogy ennél rosszabb nem is lehetett volna( Ez volt az első rohamom). A tanár aki tartotta az órát ő is azt hitte rosszul leszek, már mentőt akartak hívni hozzám, de nem engettem. Mivel már párszor éreztem hasonlót, de nem pont ilyet elmentem orvoshoz és ő elküldött pszichiáterhez. A pszichiáternél első alkalommal ott kaptam egy rohamot és oda is kiakartak hívni mentőt mert féltek, hogy tényleg rosszul leszek,de elvégeztek pár vizsgálatot, és mivel 10 perc mulva elmult és rájöttek ez egy pánikroham volt, egyből felirtak egy erős antidepit és hazamentem. Ez sokat segített nekem. Vizsgálat után kiderült, hogy szorongás, depresszió, pánikbetegség lett a diagnózis.

Nagyon sokat kellet küzdenem, de 14 évesen azt hittem teljesen kigyógyultam belölle leszoktam a gyógyzserről,de rohamaim voltak 2-3 havonta, amiket tudtam kezelni.

Majd mikor 17 éves lettem újra sok minden ért engem, 2 dagantos betegség az eggyik az apám volt. Nagyon megrázott sajnos, főleg mikor a korázba került. Nem bírtam ezt a terhet és mély depresszióba estem majd újra jöttek a rohamok, de most olyan rohamok jöttek rám amik elfutás volt, tehát önkontroll elvesztése. Úgy döntöttem, hogy segítségre lenne szükségem így bejelentkeztem pszichiáterhez és sajnos 2 hónapra rá kaptam időpontot ez augusztusba volt tavaly. De eközbe elkezdődött az iskola, én meg bezárkoztam ugye és nem tudtam kimenni egy nyilt térre és ha kimentem a lakásból vagy az utcára rohamokat kaptam. Attól féltem, hogy újra rohamot kapok majd, ha kimegyek így kialakult nálam az agorafóbia. Majd pszichiáterhez mentem, újra antidepit kaptam, de 3 hónapig nem mentem ki a lakásból. Majd kezdtem heti 1 szer elmenni itthonról.

Most ott tartok, hogy eltudok menni többször itthonról hetente, frontitnt és scippát szedek, a rohamaim 1 havonta jönnek, de elfutás kisebb minden héten 2 sze, a depresszióbol mondhatjuk kigyógyultam. Elkezdtem egy úk sulit esti iskolába,de múlt alkalommal olyan szarul voltam, hogy haza kellett mennem. Mostanába mióta elkezdődött a suli a rohamaim kezdenek újra heti szintüek lenni. És kezdek kicsit újra depis lenni.

Valaki tudna nekem segíteni abban, hogy tudnék ebből a betegségből kigyógyulni, vagy kicsit jobban lenni, a gyógyszer adagon nem akarok emelni, napi 3 0.25 frontin és 1 darab 0.15 scippa amit szedek. A rosszulléteimet most felsorolo, hogy milyen tüneteim vannak. Hátha valaki ugyan így érez.

Bizonytalanság érzés, megszédülések, olyan érzések mintha mindjárt rosszul lennék, de 10mp ig tart és ez havonta szokott lenni és ma nagyon szarul voltam mert így éreztem magam, furcsán érzem magam, mintha kivülről figyelném magam ilyenkor mindig megilyedek, stb.

Valaki tudna nekem tanácsot adni, nagyon szorogok és attól félek, hogy mi van, ha agydaganatom, vagy bármely halálos betegségem van, a pszichiáterem azt mondta kizárt a tüneteim alapján ez 100% pánikbetegség, de mivel hipohonder is vagyok és az orvosoktól korházaktól rettegek ezért nem merek kivizsgálásra se elmenni. Reméltem valaki tudna közülletek tanácsot adni, a pszichiáter csak a gyógyszereket tömi belém, amik nem segítenek, azt mondta tanácsot nem tud mondani, én meg csak úgy néztem.