Varoszoba.hu » masa

Tanácsok,tapasztalatok ide

masa — Wed, 21 Jul 2010 19:28:13 +0000

Olyan egyszerű kérdésem lenne, ha kb. egy hónapja ’tiszta’ vagyok, vagyis talán ennyi idő alatt kitisztult már belőlem drága antidepresszáns “barátom”, természetes a hullámzó kedélyállapot? 8 éve szedtem folyamatosan ezidáig, többfélét kipróbáltam, és úgy gondoltam megbírkózom nélkülük, merthogy amugyse sok mindent segítettek, hiába bennük volt minden reményem…..szóval mennyi az esély, hogy visszaesek? mostanában ért negatív hatás, aminek még hatása alatt vagyok…..újra bárhol, bármikor kitör a pityergés, senkivel nem beszélek, csak amit muszály, teljesen értéktelenül telnek napjaim, lássuk be, nem sok értelme van, de mégis hinni akarom, ha már egyszer erre a világra születtem, nekem is van esélyem a jobb életre, nem fogok saját kezem által elmenni, még nem lehet……..

Depresszió…rettegek….

masa — Fri, 19 Mar 2010 11:58:18 +0000

…iszonyatosan félek! 25 éves vagyok és 8 éve kezelnek depresszióval, kisebb-nagyobb sikerrel! Közben lett egy csodálatos szerelmem, és úgy nézz ki, hogy 6és fél év után, lehet vége! Megértem Őt és csak szeretettel tudok Rá gondolni, hogy adott az életéből ennyi időt nekem! Még nem mondta ki, de minden találkozás előtt, azon rettegek, hogy talán most kimondja….és az a legszörnyűbb, hogy én rontottam el…

Bezártam Őt, féltékeny voltam mindenkire és magamat is elzártam a külvilágtól…szóval senkim sincs, és hiába mondjátok, beszéljem ki magamból, járjak el , de senkim sincs! Nem tudom képes leszek-e egyedül megbírkózni ezzel! Rettenetesen vágyom barátokra, de mindig ezzel volt problémám, hogy nem megy az ismerkedés! Falakat építettem magam köré, és megőrülök idebenn….xanaxal létezem, egész nap nem eszek, egyik cigi a másik után….tudom sehova nem vezet, de egyedül nem fog menni…tudjátok, hogy a depressziósok sokkal nehezebben élnek meg minden negatív dolgot….gyenge vagyok igen, de kiből , honnan meríthetnék erőt? Tudom, hogy időt kell adnom magamnak, de azt sem akarom, hogy olyat tegyek, ami visszafordíthatatlan….

Persze minden valamiért történik…. de mikor kezdtem lábra állni, akkor jön ez, nem megszokás , nem ragaszkodás, szeretem és iszonyatos az űr, amit maga után hagyott… rettenetesen hiányzik…..

És ma is találkozunk, mert még pár dolog összeköt, de borzasztó érzés azt a közönyt látni, ami most jön belőle..és teljesen jogosan….és már most megőrülök, hogy lehet, ma kimondja…adjatok erőt, hogy legyen kitarásom túlélni…..csak akarom-e túlélni? Semmi nem köt ehhez a világhoz…..

Élni vagy nem élni? nem ez a kérdés….

masa — Mon, 22 Jun 2009 11:46:09 +0000

Igazából, azért regisztráltam ezen az oldalon, hogy talán találok olyan fiatalokat, akik hasonló cipőben járnak, mint én! Ja, nem is üdvözöltelek Kedves Olvasó! Szóval Üdvözlégy!

18-adik szülinapom előtt tapasztaltam először az érzést, amit nem tudtam(tunk) hova tenni! És azóta tart kisebb- nagyobb kihagyásokkal! Már 7 éve, amiből nem tudok kiláballni, hiába az orvosok, hiába a folyamatos gyógyszerezés! Borzalmas, amit tenni tud az ember elméjével a depresszió! Nagyon sokszor kívántam, inkább a rák, mint ez! Mert akkor harcol az ember, reménykedik, bízik,ereje feletti erővel küzd a gyógyulásért! Míg ez a “szar” (depresszió), tudaton kívül a halálba kerget! Olyankor nincs küzdelem ellene, előbb-utóbb elragad, mert gyenge vagyok, mert átveszi az uralkodást az agyam felett! Le fog győzni, mert azért jött….és a legszőrnyűbb,oka nincs, hogy zaklasson mostanában havi rendszerességgel!Nem tudom, hogy így mi értelme az egész létemnek, ” én nem kértem, hogy a világra hozzanak”….

Szóval olyan fiatalokkal szeretnék barátkozni, akik önértékelési, szociális fóbiával, kissebbrendűségi hülyeségektől nem tudnak teljes életet élni!

VÁRLAK TÉGED