A mentális betegségeknél az normális, ha hol jól, hol pedig rosszul érzem magam? 16 éves korom óta kisérelek meg öngyilkosságot (megjegyzem nem figyelemfelkeltés céljából) most 20 éves vagyok, nemrég volt egy elég durva kísérletem, egy hajszálon múlt az életem. Egy másik lánnyal akartam meghalni de mivel a csaj kihivta a mentőket így korházba kerültem másfél hónapra. A kórházban egy naplóban centiméterről centiméterre megterveztem a halálomat és miután kijöttem, azután is csináltam egy-két rossz dolgot.. most meg élni akarok…. ha belegondolok abba, hogy meg fogok halni egyszer, félelem fog el. De még most is van egy-két pillanatom mikor elkap egyfajta halálvágy, de elég gyengén aztán meg újra belekapaszkodok az életbe. Ennek igazán örülök, csak az a kérdés, hogy meddig? 16 éves korom óta van ez velem, hogy fél évig jól vagyok aztán “bekkattanok” és ismét megpróbálok újra meghalni, de ettől nagyon félek, hogy megint a “régi” leszek. Gyógyszert nem szedek, nem akarom magam hozzájuk szokatni, orvoshoz se járok mert időpocsékolás. Én saját magamat is rendbe tudom hozni, mint most

Köszi hogy elolvastátok

Minden gyerekkrom miatt van,nénémet imádom (sajnos már nem Mo-on él) ő nevelt engem fel a 20 évemből 18 biztos,anyukámat is szeretem de nénémet jobban,gyerekkoromban mindig a nénémnél voltam de mikor hazavittek lelkileg megtörtem ez miatt vagyok most ilyen amilyen,nemrég derült ki, hogy Bordenlineban szenvedek. Épp egy öngyilkossági kisérletem után a korházban állapitották meg és már 4 éve tart a szenvedésem, hol jobban hol rosszabul vagyok, szerencse most jobban, de félek, hogy hamarosan visszatér a halálvágyam és megteszem újra mit tehetnék? pedig már van 2 éve kapcsolatom és imádom a páromat de nem tud ebből a ganéból kiszedni talán akkor vagyok a legjobban ha Marilyn Monroe-ról olvasok vagy esetleg nézek filmet amiben ő szerepel, kicsit fura ez a módja annak, hogy innen, ebből a világból menekülök de akkor érzem magam a legjobban de én nem akarom igy az életemet leélni hogy csak menekülök és menekülök a problémákkal szembe szeretnék nézni de az élethez életképtelen vagyok,a problémámat az is súlyosbitja hogy se munkám se iskolám nincsen.. albérletben élkünk és csak a párom dolgozik….elegem van és nem tudok ebből az ördögi körből kijutni