Minden nyolcadikos koromban kezdődött, amikor 14,5 éves voltam kb. Ekkor kaptam először remegéssel és sírással járó rohamot.  Majd egyszer amikor elkezdtem kiabálni anyuval (sosem tettem előtte és utána se) de az egészet nem tudtam irányítani csak fül tanúja voltam a beszélgetésnek. Ekkor kezdtem gyanakodni, de mivel nem történt semmi kezdtem azt hinni, hogy csak álmodtam. De 15 évesen újra előjött a roham. Vizsgálatról vizsgálatra jártam a neurológián, de nincs semmilyen szervi bajom. Mélyebben nem foglalkoztak vele. Aztán még néhány roham után egy évig teljesen tünetmentes voltam. De egy fél éve csak romlott a helyzet és a pszichiátrián kötöttem ki. Ahol azt mondták, hogy nincs komolyabb bajom. Azóta is járok minden héten pszichológushoz és havonta pszichiáterhez. De hiába az egész. Még mindig nem tudom, hogy ki vagyok. Tudom, hogy ennyi idő alatt nem változik nagyon sokat a helyzet. De a belső hangok, akik eddig segítettek nekem eltűntek és nem hajlandóak velem beszélni ( ők az énem részei ) Nagyon megharagudtak rám, nem tudom, hogy miért. Régebben nagyon sokat ártottak nekem. De már 2 hónapja nem is érdeklem őket. Azért persze irányítanak, de nem tesznek tönkre vagy ártanak nekem (nem fizikailag értem). Ma pedig véletlenül visszaemlékeztem a múltam egy részére és egyből más ember lettem. Kikészítettem a legfontosabb személyt, aki nagyon sokat jelent nekem (egy részemnek). Nem érzek érzelmeket mások iránt, csak ritkán. De most újra azt érzem, hogy utálom magam.

Alapból jó színész vagyok és a filmekből tudom, mire hogyan kell reagálni és ezt teszem. Mintha, csak egy bábu lennék (sokszor érzem ezt). Nem bírom elviselni az embereket. Családtagjaimnak sem engedem, hogy hozzám érjenek. Persze van 1-2 ember, aki kivétel.

Nem tudom, hogy mit tegyek. Hogyan lehetnék velük jóban, ha még csak meg sem hallgatnak??? Miért ártanak folyton??? Miért nem érzek semmit???

Ha valaki tudna nekem segíteni megköszönném:)) Üdvözlettel : Maybell