Varoszoba.hu » mennifog

Isten és Ördög na meg a skizofrénia

mennifog — Mon, 21 Feb 2011 11:20:23 +0000

A kérdés az kedves olvasók, mikor telik be a pohár? Egy kedves ismerősöm nagyon súlyos skizofréniában szenved. hangokat hall, mégpedig elmondása szerint az ördög maga utasítgatja szemetebbnél szemetebb dolgokra. Lassan 8 éve. Gyógyszerek, elmondása szerint nem használtak neki, szülei idősek, nem elég rugalmasok. Ez az ember elment pszichiáterhez. Aki viszont felekezeti tag. Rábeszélte kedves betegünket, hogy csatlakozzék a csoporthoz és meg fog gyógyulni. Magányos betegünk mit is tehetett volna mást, csatlakozott. Nem csak személyével, pénzéhez is. Cserébe kapott táltost, szentlélek is megáldotta, imádkoztak jópénzért érte több százan. A hit remek dolog. De vallom én: Segíts magadon és Isten is megsegít. Mondtam neki, hogy szenjen gyógyszert és higgyen, a kettő jóóó lesz!!! DE nem! Mert ott bizony senki sem világosította fel ártatlan szenvedő betegünket, ugyan ember, menj már azért orvoshoz is, neeeeeeeeeeeeeeem.

Senkit sem szeretnék megbántani a hitében, jómagam nem tagadom meg Isten, az Úr létezését, én is imádkozom. De nem kéne segíteni ennek a csóró embernek, ha már tag és pénzt is ad?

Border Collie

mennifog — Fri, 11 Feb 2011 08:12:43 +0000

Hirtelen eszembe jutott Salvador Dalí, Van Gogh, és Nero Claudius Caesar.
Képzeljük csak el, hogy Van Gogh autogen tréningen relaxál, és megelőzi öncsonkító tettét.
Pszichoanalitikusan orientált terápián derülne ki, hogy Nero következő terve az, hogy miközben felgyújtja a várost, közben szavalja verseit.
És ha a zseniális szürrealista festő kognitív viselkedésterápiára járt volna? Vajon akkor is ilyen műveket készít? Pszichedelikus művészet és a szürrealizmus kialakult volna? Lehet, hogy ha nem menekül a kreált káoszából az álmokba, őrült látomások irreális világába, hanem szépen követi pszichiátere tanácsát és beveszi a napi 2*50mg Nantaridot csendes, szorgalmas hivatalnokká válik?
Szinte szétrobbant bennünket a saját tudatalattink. Ráokádjuk a vászonra. 3* nagyobb lény lakozik bennünk, mint a testünk maga. Tele agresszív narcizmussal, teátrális absztrakt kifejezési móddal… paranoid, sötét, rettenetes gondolatokkal. Sikoltó hangok elől futkározva menekülünk a saját kis kultúránkba. Ott a mi világunk. Míg magunk ellen nem fordítjuk, és végül csak a hiénák ritmusos vihogását halljuk a sötét óvóhelyen.
Micsoda alkotás lehetne ebből. De a festő egyszer leteszi az ecsetet. Kérdés csak az, hogy mennyi időnk van még.

Új bordi a láthatáron!

mennifog — Thu, 10 Feb 2011 12:02:11 +0000

Sziasztok! Borderline volnék. Fogalmam sincs arról, h ez igaz-e vagy sem, van-e ilyen betegség vagy sem, de szeretnék kérdezni tőletek.

Művészlélek vagyok, kerámia, festés, zenélés, iszonyúan lázadó vagyok, nem bírom a társadalom által megkívánt dolgokat, ilyenekre gondolok:

ha fekete, akkor fehér, ha eskuvő, akkor feketében, ha szülés akkor örökbefogadás, ha nagy, akkor kicsi, ha német akkor angol, szóval nagyon nehéz.

Iszonyű érzések vannak bennem, önimádat, önutálat, gyávaság, egetrengető erő, hangoskodás, halk szó, nevetés, sírás és ez naponta váltakozik bennem, boldogság pedig nincs, mert ha minden tökéletes, nekem az sem jó. eskü néha lennék egy stadionban metál énekesnő, ugyanakkor meg ott van a nőies oldalam, mikor műkörömmel miniben járkálok, fogalmam sincs ki vagyok és mit akarok. és a KELL szóra menekülök. mint egy vad farkas, betörhetetlen ló. kegyetlenül szenvedek, megfulladok a kötöttségektól. ilyen ez az állapot? mintha azért lennék a földön, hogy görbe tükröt mutassak mindenkinek.