Négy gyermekem és hat unokám van, élettársi kapcsolatból ami 26 éves már. Jó magam mindig vidám mosolygós voltam,és 2001 ben éreztem hogy valami nincs rendben a mensesemmel. Jeleztem is nőgyógyászomnak aki semmi különöset nem talált.

Majd elmentem az amúgy még nem soros “rákszűrésemre”. Pusztán azért mentem korábban hogy megnyugtassam saját magam. Az eredményem P2-es lett ez volt 2002 nyarán, majd 2002 októberében kórházba kerültem erős alvadt vér vérzéssel.

A kórházban az ügyeletes orvos elég durván beszélt mikor vizsgált,hogy ő még ilyet nem látott miért nem jöttem előbb hiszen ahogy vizsgál érzi,hogy a méhnyakon le van tapadva a daganat és az biztos rosszindulatú lessz. A vérzés kifárasztott kezem lábam remegett,ott tartottak kaptam Ergam cseppet reggelig és injekciót,majd reggel vettek szövettant.

Vérezgettem elég rendesen de haza küldtek hogy majd ha gond van értesítenek,ha meg nem akkor érdeklődjem az eredmény felöl. Nagyon féltem éreztem hogy baj van.

Aztán persze két naponta telefonálgattam meg van-e már az eredményem,és mondták igen pont ma küldtek egy levelet. Tudtam ez rosszat jelent ki is esett kezemből a telefon.

Bementünk a megadott időpontban és négy orvosi konziliumból áló csoport vizsgált(nézett) meg.

Egyértelmű rossz indulatú daganat III.stádiumú. Azt mondták hogy az onkologus dr.nő majd el mond mindent. Beszéltünk vele és úgy volt hogy január 4 én megyek sugár kezelésre Győrbe, majd utána lessz egy műtétem a méhemet vennék csak ki.

Állapotom egyre romlott nagyon kivoltam kezdtem befele fordulni, annak ellenére hogy szeretteim nagyon figyeltek rám. A mindig jó kedvű asszonyból egy majdnem depressziós nő lett.

Nem nyugodtam bele a dolgokba,bár nagyon rosszul áltunk anyagilag levittem egy maszek rendelésre egy dr,nak az eredményeket,akinek megvizsgált megnézte a papírjaim végig hallgatott,majd egy fillért nem fogadott el tőlem,és kezembe adott egy papírt,hogy ne várjak januárig (akkor december közepe volt) ha nem menjek fel pestre az Istvánba és keressem meg XY dr.-t Azóta is hálás vagyok ennek a dr.úrnak mert elmentünk és ott az ajánlott dr. kezébe vette szó szerint az életem.

Nem engedett haza ott fogtak injekcióztak, nagyon jó bánás módban volt részem és közben kitűzték az úgy nevezett wertheim műtétet, ami egy radikális műtét volt, méh, petefészek, petvezeték, és mirigyek kivételével. Az elküldött mirigyekből egy bal oldalrol ki vett rosszindulatú volt,ezért a műtét után sugárkezelésre jártam. A műtétemből hamar felépültem a sugár jobban megviselt.

Volt pár” mókás “dolog is,mint pld az amikor újra megkellett tanulnom pisilni, sose gondoltam volna hogy velem ez előfordul egyszer,és nő létemre én katréterezem saját magam naponta többször is.

Azóta sok év eltelt és hálás vagyok orvosaimnak,hogy még örülhetek gyermekeimnek és unokáimnak,bár kisebb nagyobb eü gondok azért mindig vannak. Az elmúlt évek alatt rengeteget feltettem magamnak ezt a kérdést (Miért pont én?) Kétszer volt hogy annyira a mélyponton voltam azt hittem depressziós is leszek, de családom törödése szeretete kihúzott a mély gödörből.

Akkor azt mondták itt a helyi orvosok hogy jó ha egy évem van hátra kb. Mégis itt vagyok.  8 éve volt és élek,élni akarok és élni is fogok mert szükségük van rám szeretteimnek. Borzasztó volt szembesülni azzal, hogy kontrollra jártam és mégis méhnyakrákos lettem, de mára már túl tettem magam ezen mert az élet szép (ha mi is úgy akarjuk, csak meg kell látni a benne rejlő szépségeket).

Mindenkinek jó egészséget kívánok!