Fenti név, már nyugdíjas vagyok, kóma után 10 éve nevelem nagylányomat, súlyos epilepsziát kapott, Vns-beültetése van. Viselk.zavar, eltekereg, rohamozik, olykor durva, gúnyoros, degradáló, aztán mint egy angyalka. Engem utál, apját imádja. Gondnokság alá helyeztették, ilyen undorító pszichiátert, gyámügyet? Míg nem avatkoztak kéretlenül az életü kbe, minden rendben ment. Azóta pokol az életem, apja ma ipulálja, agymosás, nem engedi telefonálni, a 34 èv alatt èn neveltem, de hang nélkül zajlott az életünk. Nekem a sok nem al ástól alvási paraszomniám lett. Éjjel kóborolok, főzök, meg ki tudja miket művelek, nem emlékszem, csak parányi mozzanatokra. Sok háztartási balesetem volt 5 éven belül. Én is epileosziás lettem, agyr.köv.ben. Iktalis-interiktalis jeleket mértek az alváscentrumban, OKITI-ben. Segíteni nem tudnak rajtam. Néja öngy.is foglalkozom, bár meghalni nem szeretnék. Vásárlási betegségem van. Ha kajára se marad, költöm, amíg pénzem van, aztán megbánom. Sokszor agresszív vagyok, viselkedèsi zavarokkal, de csak 5 éve. Anyám kicsi koromtól vert, apámat is megvezette, apu éjjeles volt, semmit nem látott, így azt hazudott anyám, ami kedvező volt ránézve, hazudozott rám, sokan elfordultak tőlem, pedig mindenben önzetlenül segítettem neki. Veréssel, micskos viselkedéssel kompenzálta. Még a halálos ágyán is mondta, útál, ne menjek többet látogatni. Sosem derült ki, miért gyűlölt. Tudok szeretni, de nem jól kommunikálom. A sok beszédrmérz égnek áll a hajuk, így elkerülnek. Mára egy teremtett lélek nincs, akivel beszélgethetnék v valami segítséget kérhetnék. Amúgy üzletekbe, meg ahova járok ide ida, otp, pláza, közértek, órás, kínai, trafik 100ss bolt, kórházak, dend.intézetek stb. Kedvelnek, s tudok viselkedni, ha akarok, sokat mosolygok, amúgy kedves, toleráns vok mindenkivel. De sokat visszanézek a múltamba, s szar emberekkel hozott össze a sors, magammal elégedett vok, s nem mindenkire, de a hiba nem bennem van. Tvzek, netezek, olvasok, házt.munka, ezt is hanyagolom, már magamra keveset adok, jól érzem magam 66 évesen, ha lustálkodom, hiszen senki nem végzi el helyettem. Életem nagy részét, orvosok, kórház, betegség, lányom is ... hát nehéz, göröngyös az út, amin ude érkeztem. Nem iszom, n dohányzom, kávé ritkán 1. Édrsség, jicsi, cukor soha, szeretek enni, nincs nagy igényem, szeretek szép holnikban járni, szeretek ajándékozni, másoknak örömöt adni, de én semmit nem kapok cserébe, de ha jell segítség, megtalálnak. Attól, h egyedül maradtam, nem vok magányos, feltalálom magam. Hát lenne még sok írni való panasz, de kit érdekel. Sokak idegesítenek, aki nincs velem egy dzinvonalon, de én is tudom a helyem hol van, annyi kontrollal rendelkezem, meg belátással. Tudok bocsánatot kérni, hiszen előfordul, h megbántok valakit. Amit akarattal nem tennék. Jó mélyre süllyedtem, de jöszönhető lányom sulyos epulepsziás rohamainak. Aki egyet látott, utána nem jött hozzánk, megértem, nem haragszom, de még csak nem is érdeklődnek. Sokat hadználom az agyamat, félek az idős kori demenciától. A betegségem miatt bizony már vannak jelek. A hiooocampusomban plakkok, meszesedés van, operálni nem lehet. Mindenkit szeretettel üdvözlök. Mikola Éva Anna