<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<rss version="2.0"
	xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/"
	xmlns:wfw="http://wellformedweb.org/CommentAPI/"
	xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/"
	xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom"
	xmlns:sy="http://purl.org/rss/1.0/modules/syndication/"
	xmlns:slash="http://purl.org/rss/1.0/modules/slash/"
	>

<channel>
	<title>Varoszoba.hu &#187; mokuton</title>
	<atom:link href="http://www.varoszoba.hu/author/mokuton/feed/" rel="self" type="application/rss+xml" />
	<link>http://www.varoszoba.hu</link>
	<description>... egy újabb WordPress honlap...</description>
	<lastBuildDate>Sun, 05 Oct 2025 01:28:19 +0000</lastBuildDate>
	<language>hu-HU</language>
		<sy:updatePeriod>hourly</sy:updatePeriod>
		<sy:updateFrequency>1</sy:updateFrequency>
	<generator>http://wordpress.org/?v=3.9.1</generator>
	<item>
		<title>egymás utáni traumák és szenvedések</title>
		<link>http://www.varoszoba.hu/2013/08/26/egymas_utani_traumak_es/</link>
		<comments>http://www.varoszoba.hu/2013/08/26/egymas_utani_traumak_es/#comments</comments>
		<pubDate>Mon, 26 Aug 2013 06:24:42 +0000</pubDate>
		<dc:creator><![CDATA[mokuton]]></dc:creator>
				<category><![CDATA[Asztma]]></category>
		<category><![CDATA[Depresszió]]></category>
		<category><![CDATA[Pánikbetegség]]></category>
		<category><![CDATA[mellkasi fájdalom]]></category>
		<category><![CDATA[stressz/szorongás]]></category>

		<guid isPermaLink="false">http://www.varoszoba.hu/2013/08/26/egymas_utani_traumak_es/</guid>
		<description><![CDATA[Édesanyám 2002 ben tüdőembolia követzetében meg halt: ezután jöttek sorjába a bajok, elösször csak kisebb idegeskedések lettek, de ez már akkor is rossz volt mivel én még akkor nem éreztem olyat amit akkor. Elmentem orvoshoz és felírtak frontint, amit néha beszedtem: gondoltam elmúlik mert nagyon kikészültem anyám halála miatt. Aztán teltek az évek és csak [&#8230;]]]></description>
				<content:encoded><![CDATA[<p>Édesanyám 2002 ben tüdőembolia követzetében meg halt: ezután jöttek sorjába a bajok, elösször csak kisebb idegeskedések lettek, de ez már akkor is rossz volt mivel én még akkor nem éreztem olyat amit akkor. Elmentem orvoshoz és felírtak frontint, amit néha beszedtem: gondoltam elmúlik mert nagyon kikészültem anyám halála miatt. Aztán teltek az évek és csak rosszabb lett, elkezdtem szorongani, a volt élettársam többszöri cirkuszai és lelki terror miatt, ami alatt voltam, lassan kialakult az a betegésg aminek a kezdetén voltam akkor! Utána 2007-ben leszúrt az élettársam, majdnem meghaltam, szegycsontba ment a kés! Kishijján a szivembe! Így csak figyeltek engem, a tüdőmbe viz volt. Aztán ugyanabban az évben elütötték egy motorral a lányomat! Azt hittem belehalok a fájdalomba! Ezt már tényleg senkinek nem kívánom, amin keresztül mentem! De igy mentem dolgozni. Csak sajnos a szorongáshoz egyre több rosszullét is társult, magas vérnyomás, asztma, depresszió, skizotipiás zavar, érzelmi labilis személységzavar. Jöttek és jöttek a rosszulétek. Mikor már nem bírtam, otthagytam a jó munkahelyet amit azóta is bánok ! Ezek a traumákat erősitette az, hogy rokonaim eltoltak maguktól, apám sose volt, olyan jól esett volna, ha egyszer is felköszönt! Sose törödött velem! Ahogy most se! Meg akartam írni a történetemet egy életrajzi könyvbe, de nem vittem véghez.</p>
]]></content:encoded>
			<wfw:commentRss>http://www.varoszoba.hu/2013/08/26/egymas_utani_traumak_es/feed/</wfw:commentRss>
		<slash:comments>1</slash:comments>
		</item>
	</channel>
</rss>
