Nálam mikor is kezdődött? Fogalmam sincs. De már tinédzserkoromban is éreztem h. vmi nincs rendben, h. mindentől félek (iskolai felelés, buszra felszállás,boltba eljárás stb….) és nem csak szorongtam szociális helyzetekben, hanem intenzív fizikai tüneteim is voltak szinte napi szinten ( elpirulás, izzadás, zavartság stb…).

Ezt sosem tudtam feldolgozni, zárkózott lettem, úgy éreztem nem vok normális. Hosszú éveket éltem így le, de már kezdek belefáradni a félelem elleni küzdelembe, nem lehet így élni. Szinte csak ez irányítja az életem és ami a legfájobb, nem tudok senkinek sem beszélni róla, mert azt vélik csak beképzelem magamnak. Hát nem!

Nehéz így az élet és kegyetlen is az egész! Aki átéli, jól tudja miről beszélek. Én is tele vok álmokkal, vágyakkal, de egyre távolabb kerülnek mert a legtöbb szociális helyzettől menekülök. Nem fogom feladni, de tudom, nehéz lesz ezt legyőzni!