23 éves vagyok, és kb. egy éve volt az első pánikrohamom. Iszonyatos volt. Azt hittem meg fogok halni, vert a szívem ezerrel, vagy legalábbis úgy éreztem, és csak az járt a fejemben, hogy megáll, és vége, és hogy ki fog újraéleszteni. És  persze hozzá a szokásos tünetek.. Örülök, hogy van ez az oldal, én kb. egy hónapja jöttem rá, hogy pánikbeteg vagyok, addig csak azt gondoltam biztos van egy rejtett betegségem és azon agyaltam, vajon mi.

Ma már ott tartok hogy napi szinten rám jön, de csak lájtosan, ilyenkor kell hogy valaki mellettem legyen és nyugtasson amig elmúlik. Én sajnos iszonyatosan félek az orvosoktól, meg hát nem is szeretk beszélni senkinek a gondjaimról, mert régen én lenéztem azokat akiknek valamilyen idegi gondja volt. Aztán nem bírtam elmentem a háziorvoshoz, megvizsgált azt mondta hogy a lelkem beteg (azt nem mondta hogy pánikbetegség)ha érzem hogy szarul leszek, vegyek be egy Frontint. Hát ja csak nem igazán használ. A patikus napi 3szor fél tablettát írt a dobozra, hát gondoltam kipróbálom azt a verziót is, de az se használt. Az a dúrva, hogy mostanában minden jól alakul az életemben, munka,  párkapcsolat, család, semmi gondom, és mégis rám jön ez a szar. Járok tornázni, van már egy kis házikutyám aki mindig velem van, hogy véletlenül se legyek egyedül, és nem akar elmúlni.

Mit tudnék még csinálni? Menjek el orvoshoz és kérjek állandó gyógyszeres kezelést? Nem jó, hogy meglepő módon ilyen sok embernek is ez a gondja de jól esik hogy nem vagyok egyedül. Ha valaki tudna valami hasznos infót adni, hogy mit csináljak,azt megköszönném.