(a wikis linkeket már kívülről fújom!)

anorexiát, kevert depressziót és szorongást diagnosztizáltak nálam, 6 éves korom óta állok kezelés alatt, jelenleg 20 vagyok.

sohasem mertem őszintén beszélni az orvosaimmal mert féltem a gyógyszeres kezelés lehetőségétől, így nem lettek sem diagnosztizálva sem megoldva a fő problémáim.

“rossz” gyermekkorom volt, ebből adódóan alacsony az EQ-m és nem tanultam meg helyesen kezelni a frusztrációimat. gyakran vagyok regresszív, élvezetemet lelem az önbántalmazásban hiszen egyszerre lehetek predátor és alázatos kisgyermek. félek, hogy előbb-utóbb agresszívan is föllépek másokkal szemben.

nagyobb stressz esetén vizionális és auditív hallucinációk gyötörnek, ezt fizikai rosszullét (fejfájás, hányás, szédülés, mellkasi fájdalmak) kíséri.

nem viselem el az emberek érintését, nehezen ismerem fel az embereket ha pár napig nem találkozom velük. az utóbbi hónapokban a helyzet sokat romlott a tartós egyedüllét miatt.

öngyilkos gondolatokkal tölt el a tény, hogy átlagos vagyok holott okos, gondolkodó nő szeretnék lenni, a társadalom hasznos része. mindössze 110 pontot értem el a hivatalos magyar felmérés és a mensa online IQ teszjén is. hogyha ilyen közönséges vagyok, közönséges munkát kell választanom: például bolti eladó. én azonban a sejtfunkciókat szeretném kutatni és ilyen egyetemre is jelentkeztem. talán hiba volt?