Magamtól,gonoszabik agyféltekén,

vadul ring egy (mü)emlék hajó,

kín rabszolgája a superegó.

Álomtáncba kényszerdve, remegve,

rettegve,gyilkos révületel szétpörögve.

Pörgö fogaskerék,mar energia sebeket

maga ,magából vájja a hegeket,

épit belöle  völgyeket, hegyeket.

retteget hegyeket emel,

majd taszit a vögyekbe.

Retteget( nem)idö széthullt téboly tengerén,

örjögö tánc a határvonal peremén.

bip bip bipi i i í í í í—————-

Nem értem megszünt az a világ , mit probáltam magamnak létrehozni. Munkahely, kapcslatok épitése, szer nélküli élet?

Igen. Szer mentes vagyok. Ennyi.Más minden leomlott, mint egy kártyavár. De nem értem mitől? Csak ugy. Brutálisan elegem van az egészböl.Gyúlölöm ezt a k…a életet,ezt tavaszt,a fényeivel széttép, leégeti a böröm, megvakulok töle.De csak némán üvöltök magamal: te mocskos tróger miért szartad el az életed, nesze ez járt neked mind a tied, te szerzted>

Minden álmomban meghallok valami érdemleges halálal.Az öngyilkoságot nem tartom annak, pesze,,,

Szertnék nagy sebbeségel elégni, mint egy hidrogén bomba,s hamvaimból mint a Főnix új életre ébredni. De ezt a tönkre vágot idegrendszert,ott hagyni, elfelejteni Fogságban tart kinoz, fel emészt, majd megvigsztal, hogy újra mélybe rántson.Mert most ez az én Főnixem.Nem vágyok kezelésre, se gyógyserre se,mert tojt értek mindig.Hazutam magamnak: igy jobb lesz, nekem is> Másnak lehet, de nekem nem. Elmagyarázni nem is birom mert elég meg-nem érhető (v)iszony a magam-magam világa, Lehet hogy ezt szeretem volna elnyomni?

Félek ezekröl a dolgokról beszélni. bárkivel is aki ismer,mert nem igy ismernek,

Nem, nem, Nem fogom elkezdeni újra régi mocskos élet módom,mert nem könnyebb, nem.Igy is elvesztem magam. Mint a munkámat.Ha megkérdezik miröl szól az élet, nem tudok válaszolni,mert nem tudom mi az hogy élni 38 évrs emberként,férfiként, élőként. Sajnos ebből 20-21év erösen politoxcomán volt. Ez az életvitel vezetet ide.Sajnos az elelyét még birtam is(én hülye).Azt nem birtam már máshogy, valamit el akartam rejteni, magam,vagy mások elöl. Suicidum bogyókal,psy korházak, egyre-egyre alább.

És?

recs!

Vége?

Nem.Ha érdekel a tőrténet folytatása kezd újból a történet elején ,mig bele nem fárad az elméd,és határozd el azt hogy…

…de én nem vagyok ott abban a történetben meg nen hatátozható hely ,érzés,(lét-nemlét állapot) Értelmetlen küzdelem, magam elen, a torzuló agyam vizuálta valóság ellen.Testelen psyhém, a neuron pályáimon sebesült katona, egy menekülö a mult (talán valós, talán nem) igérete felé…

Ezzek s,hasonló kattogások kisértenek ,Nincs elszakadás. soha?