Tegnapelőtt éjjel nem tudtam aludni, nagyon rossz volt a közérzetem a depi miatt, szorongtam…azon gondolkodtam kiugrom az ablkaon és alig tudtam magam visszatartani…de ha már elterveztem akkor kibírom még ezt a pár napot..mielőtt meghalok. Úgyhogy vettem be altatókat, de előtte szétvagdostam az alkaromat szépen…utána tökre lenyugodtam..mmint a vagdosás után…olvastam, amíg elnem aludtam..reggel borzalmas volt felkelni, elaludtam megint és nem mentem be első 2 órára, ebből nekem egy lett igazolatlan…de már amúgy sem lényeg, ma is lelógtam a két utolsó órámat..osztálytársam kérdezte miért..én mondtam nei, hogy én már feladtam..de nem először mondom neki. Nem veszi komolyan..senki sem vesz komolyan. De majd meglepődnek. Pedig tudják, hogy én már többször akartam öngyilkos lenni és nem csak beszéltem róla..ráadásul, amit én elkezdek azt be is fejezem…de már  a rajzolás sem megy..pedig tudok rajzolni..de művészi válságban vagyok..vagy hogy mondják…azt érzem minden ember rajtam tölti ki a dühét..én valami célpont lettem..pedig nem csinálok semmit. mindenkihez kedves vagyok.

MA ráadásul csöngetett a postás..anyám pasijának jött valami csomag…de mi az, hogy már a csomagja is idejön?? én ezt nem tudom elhinni…nem elég, hogy anyám meg se kérdez minket, hogy “Figyeljetek lányok…nem baj, ha egy VADIDEGEN férfi fog mostantól köztünk élni és megzavarja majd a mindennapjaitokat, próbál majd apáskodni felettetek, kioktat, arrogáns megjegyzéseket tesz majd??”  d emár a pasija a csomagjait is ideszállíttatja…utálok itthon lenni..nagyon zavar ez a férfi…feszült vagyok tőle, hugom is..nemc sak én..de anyám lekakilja..neki saját maga a lényeg. A suliba is utálok bejárni…senki nem ért meg és nem vesznek komolyan az emberek..ma is beszélgettem arról osztálytársammal, hogy valószínűleg meghalok…megölöm magam…ő mit mondott?? lehet találgatni….na??

-TE TUDOD!

ezt mondta..milyen kedvesek is az emberek..persze nem mondtam rá neki semmit.

Hétfőn megyek az új pszichiáteremhez..felíratom vele a gyógyszerem…

A suli szar, a jegyeimet lerontottam, itthon is szar, egyáltalán nem érzem jól magam, a pánikok nem múlnak. Próbálok magamon segíteni, mint ahogy már ezerszer próbáltam, de midnig visszaesek, de utálom magam, utálom a hangulatingadozásaim..egyik percben még tök jó kedvem van, a másikban meg minusz ezer az életkedvem, ami fizikailag is teljesen leterhel. Próbálok jó kedvű lenni, de közben elnyomom magamban az igazi érzelmeimet, ami nagyon rossz. Egy idő után ezek a kis érzelmek felhalmozódnak és kitörnek egy nagyként, aminek a vége még mélyebb depresszió, önmarcangolás, önbántás, teljes letargia és idegeség..nem mintha nem szoronganék és idegeskednék így is mindennap.

Voltam hangterápián, ami tök jó volt, jövő hónap elején is megyek majd. Hugomnak veszek egy gitárt a szülinapjára, ha már a család nem képes neki összedobni rá a pénzt..inkább többet dolgozom mostantól suli után és megadon neki, amire vágyik…egyébként nem is értem, nem drága egyáltalán (14e ft)…és erre nem képesek összedobni a pénzt..a saját családunk!! mondjuk már megszokhattuk volna..de mindegy, tőlem meg fogja kapni, mert megérdemli.

Már ott tartok, hogy nem érdekel semmi..nagy terveim voltak. Elegem lett, hogy mindenki a jövőről bezsél körülöttem és azt kérdezi mit akarok. Miért kll nekem midnen nap ezzel foglakoznoom, ezen gondolkodnom? épp elég tanulni valóm van most az érettségi miatt, elég lenne arra koncentrálnom..de nem, mellette még dolgozzak, hogy meglegyenek az alapvető dolgaim, tegyem a jókedvűt mindenkinek és csináljak úgy, mitn aki jól van..ha nem akkor meg sajnáltatom magam!!! na, ez van. Az emebrek borzalmasak. Nem ért meg senki..ezt érzem. Próbálok persze segítséget kérni beszélgetni, elmenni midnenfelé, hogy jobban érezzem magam, de valahogy mindig vissza esek egy idő után………..úgy gondolom erre nincs más megoldás. Sajnálom. Ez lesz a legjobb.

26 nap.

én tényle mindennap gondolok a halálra, és arra h milyen jó lenne meghalni és meg is akarom tenni >< minden borzalmas és utálom az életet, elegem van nagyon!!

Hogy tudok kapcsolatba lépni önnel ezen a blogon kívül?

Akkor jó lenne megbeszélni valamit.

Üdvözlettel: nikimano

Tegnap már kevésbé voltam jól..itthon voltam, mert beteg vagyok, fáj a torkom, amit egyszerűen lehetetlenség meggyógyítani :S nem hatnak a tabletták…kiírtam anyámnak egy lapra, hogy ne keltsen fel reggel..gondoltam kialszom magam és frissen  majd összepakolom a szobámat…erre reggel arra kelek, hogy üvöltözik velem, hogy milyen szar ember vagyok és h nem voltam képes felporszívózni meg takarítani…mondtam neki h ma akartam megcsinálni miután felkeltem, de neki persze magyarázhatok..ha valami nem úgy van ahogy ő akarja akkor már üvölt velem meg lehord mindennek. Felkeltem és egész nap takarítottam…utána találkoztam a barátommal..érdekes volt…beszélgettünk, ettünk…valahogy feljött egy téma és ő mondta, hogy ő nem néz meg akárkit csak azokat akik jól néznek ki…szóval nézegeti a lányokat…ez meg nekem rosszul esett….és látta, hogy rossz kedvem lett és nem értette miért..mondtam neki, hogy azért amit csinál és utána mondta, hogy megy haza, mert nekem rossz kedvem van miatta..én meg elkezdtem sírni, mert nem akartam h elmennyen ilyenkor mikor szükségem van rá..és akkor mondta hogy látod? miattam van rossz kedved…szakítani kéne..és ez miatt is rossz kedvem lett és mondtam neki h ne mondjon ilyeneket, mikor szükségem van rá…nem értem miért mond ilyeneket :S

ma reggel fél6kor kellett volna kelnem, de 6kor keltem, mert nehezen bírtam felkelni…fél7kor kell indulnom és láttam amikor kimentem h a fürdő foglalt, anyám pasija volt bent, borotválkozott..és megkértem anyámat, hogy szóljon neki, hogy hagy mennyek be gyorsan mert 25 perc múlva indulnom kell..de azt mondta anyám h nem érdekli és h majd kijön amikor kész lesz…és még anyám cseszeget amikor elkések és vannak ez miatt igazolatlan óráim..kijött a fürdőből anyám pasija 6:33 kor, amikor indulnom kellett volna :S elkéstem..amikor reggel csináltam a kajám a suliba anyám mellettem állt és nézte, hogy mit rakok és kinézte a kaját a kezemből…olyanokat mondott h ne egyek meg mindent és hogy hagyjak…és ott nézte h miből mennyit rakok..meg h majd ő vág szalámit, mert én félcentiseket vágok :s hogy lehet ilyen valaki a saját gyerekével? kinézi a kaját a kezéből és ráadásul még nem is főz :S ma is hazaértem és nem volt szó szerint semmi kaja itthon csak nyers hús berakva a hűtőbe úgyhogy kenyeret ettem…amikor beszéltem vele akkor meg kérdezte h miért fogyott el..én mondtam h a húgommal azt ettünk mert nem volt más…most is csak azért volt kaja kilencre mert itt van a pasija..

Ma iskolában ofőm szólt, hogy beszéljek meg személyes találkozót a sulipszichológussal, mert ő nem akarja hagyni h még rosszabb legyen…rendes tőle..esküszöm többet foglalkozik velem, mint a saját anyám…nagybácsikámmal is beszélgettem ma, borzalmas ami a családban megy :S mondta, hogy senki sem tudja, hogy nálunk régen mik mentek anyámmal meg apámmal, mert anyám soha semmit nem mondott el…és mai napig csak találgatnak..gondolkoztam h elmondjam-e neki h apám engem állandóan vert, de végül nem mondtam semmit, csak, hogy durva volt…meg van a maga baja, nem akarom, hogy még ez miatt is kiakadjon ..mesélt sok dolgot, ami miatt nagyon sajnálom és próbáltam neki segíteni, de nem nagyon ment =(

Anyám meg jópofizik amikor itt van a pasija, annyira undorító :S jaj gyere puszi meg így szeretlek meg úgy :S egyszerűen undorom…a húgom is…és hiába mondja el keresztanyámnak, hogy mi van itthon egyszerűen nem érti meg és csak azzal tud jönni, hogy jaj, mert szegény anyudnak volt egy rossz kapcsolata…de épp ez az, hogy csak mi vagyunk neki már és velünk kéne a legtöbbet törődnie és szeretnie, de sajnos ezen már nem lehet változtatni..

Úgy érzem a barátom kerülni akar, vagy nem tudom..holnap leszünk 26 hónaposak és még csak szóvá sem tette, hogy mennyire örül neki esetleg….

megint gondolkoztam ma az öngyilkosságon…nem bírok anyámmal élni, kibírhatatlan, utálom :S az iskolát is utálom a sok kétszínű emberrel együtt, egyszerűen borzalmas amit művelnek az osztálytársaim s: és az egész életet gyűlölöm …nem értem miért nem történik velem valami jó is.

Én egy 18 éves lány vagyok…depressziós vagyok. Úgy érzem nem szeret senki..hol is kezdjem?

Megszülettem…anyám nevelt fel, vidéken éltünk..apám is velünk élt,de nem igazán foglalkozott velünk…napokig nem járt haza..amikor 6 éves lettem felköltöztünk pestre. Itt jártam oviba, már ekkor is vert apám mindenért amiért tudott..a hugom hibái miatt is én kaptam…ez 12 éves koromig tartott, amíg kilépett az életünkből. Szerencsére..Teljesen tönkretette a családunkat…csomó tartozást hagyott ránk…meglopott bennünket és lelki traumákat okozott hugomban, anyámban és bennem is.

Most hárman élünk együtt, de egyszerűen nem bírom..anyám állandóan veszekszik velem, csak a rosszat keresi…mondott olyan dolgokat nekem, amiket egy anya az életben nem mondana a gyermekének, ha szeretné. Ő mióta apám elment már nem ver ..a karácsonyok borzalmasak szoktak lenni..az egész család összegyűlik..mama, papa, dédi, 2 nénikém, bácsikám, unokahúgom, húgom, anyám..és csak a veszekedés megy..általában a nagymamám miatt..egyszer majdnem hozzám vágott egy jénait..de a földre dobta le végül teljes erejéből..hazamentünk utána rögtön..tavaly már külön karácsonyoztunk, de nincs semmi hangulata az egész ünnepnek..nem szeretem a karácsonyt. A karácsonyi filmeket is utálom és a boldog családi filmeket is, mert csak sírni tudok rajtuk…bárcsak…nem szeret anyám..a családom…senki sem. Csak ezt érzem.

Lassan 26 hónapja vagyok együtt a barátommal, ő az egyetlen támaszom. Rá akármikor számíthatok/számíthattam..mert sajnos, már nem érzem, hogy szeretne…mondtam is neki, de azt mondja szeret, de én nem érzem. Hiába…Pont tegnap történt valami..csinált valamit, amit ha én csináltam volna..fordított esetben nagyon megharagudott volna rám..és én is haragudtam rá, mert csalódtam benne…mondtam neki, hogy régebben milyen más volt..akkor éreztem hogy szeretett, mindennap mondta, hogy hiányzom neki és látni akart…de gondolom egy depressziósra senkinek sincs szüksége…pánik beteg is vagyok…sokszor segített nekem, amikor előjött a rohamom. Régen mindig mondta, hogy Ő soha sem hagy el engem, de most úgy érzem, ha szakítanánk soha többet nem jönne vissza. És ez nekem nagyon fáj. Én még mindig nagyon szeretem, de nem ért meg =( Sokszor van rossz kedvem, ingadozó a hangulatom és ezért sokszor kezdek veszekedni vele :S nagyon utálom magam emiatt, mert tudom, hogy Ő mennyire jó ember és jó hozzám…szerintem ez is oka annak, hogy már nem mond olyan szép dolgokat nekem, mint régebben. Tudja milyen helyzetben vagyok itthon, az iskolában és mindent elmondok neki. Ő nekem nem, így érzem :S

14 évesen volt az első pánikrohamom…tavaly voltam pszichológusnál nyáron, jártam két hétig, de a pszichológus azt se tudta mi az a pánikbetegség…és mindig csak 1 téma létezett számára..amit én untam, úgyhogy nem mentem hozzá többet…nem volt jó ott. Idén megtalált az osztályfőnököm, mondta, hogy járjak pszichológushoz, de nem tudom rávenni magam a legutóbbi után. Nem tudna segíteni nekem.

Többször próbáltam öngyilkos lenni, sokat gondolok arra milyen jó lenne meghalni..sajnos még nem sikerült eltennem magam láb alól…folyamatosan vagdosom magam..karmolom, tépem a hajam..tele vagyok karmolásokkal  a bal karomon és vágásnyomokkal. Ütöm a falat is újabban..A barátom tud ezekről csak..egyszerűen gyűlölök élni és gyűlölöm magamat is..pedig azt mondják szép vagyok, de ezzel mire megyek? ‘mosolyogj többet, mert jól áll’..de ez engem nem érdekel..kinek mosolyogjak? Ha nem szeret az egyetlen ember akit a világon a legjobban szeretek kinek mosolyogjak és miért?

Ma hazajöttem az iskolából 2. óra után, mert egyszerűen nem bírok koncentrálni..csak sírtam egész nap..itthon  is és várom a csodát..várok a semmire. Talán jön ma  a barátom hozzám, talán nem :/  Mondtam neki mennyire szükségem van rá, de mintha meg se hallaná amiket mondok

Tudom, hogy segítségre van szükségem, de nem tudom hogyan kérhetnék, de kérem valaki segítsen….nem tudom meddig bírom még :/