Régóta nem látogattam fel ide,.és ne haragudjatok ezért.! az oldal csodálatos valóban,de csak megzavart volna engem a megujulásba ez  a sok sok minden ami ittvan..

Szabad vagyok!

Szabad…..

Hónapok óta semmitől sem félek, nem pánikolok, nincs is ilyen! nem szabad hogy ebben éljetek!

segíteni jöttem, higgyétek el!

Ha nekem, aki az utcára nem mertem kimenni, sikerült nektek is fog!

Ha visszaolvassátok történeteim,(amit én már sohasem fogok,mert csak megzavarna,láthatjátok mennyi félelmem,szőrnyem volt..)

Ha segítségem elfogadjátok, nagyon szívesen nyújom kezem, úgy érzem megértem erre!

Annyi pozitív dolgot éltem át, annyi jó,és szép van az életben, bízzatok magatokban, ..és SAJÁT MAGAM gyögyultam meg! SENKI NEM SEGÍTETT NEKEM!, ..SENKI!

nem is mertem elmondani senkinek..csak magamban öröltem a dolgokat,mert féltem hogy úgys hülyének néznek..jópárszor elakartam menni pszichológushoz ,de nem ,mert az nem megoldás! higygetek nekem!!

Minden rendben van, senkisem bánt, melletetek vagyok..!

Ha teis szeretnél Meggyógyulni, energiát,erőt, önbizalmat érezni amikor kilépsz az ajtónn, nem pedig a remegő, bizonytalan , émelygést,és szédülést ,írj nekem, és beszélgessünk,..

Én tudom ,hogy te mitől szendedsz, nagyon erősen átérzem! R.

Félek a repülön

írtam már korábban is ..

De most ezt szeretném elmondani,/kérdezni,volt-e van e nektek ilyen problémátok??…

Ha hiszitek.,ha nem most egy hete mehettem volna New Jorkba,így fiatalon elmondhattam volna,hogy igen,én már jártam ott,és sok híres ember házát láthattam,..stb…

Erre nem bírtam elmenni:( féltem!

Nekem kifejezetten olyanok a pánik helyzeteim,hogy én nem a repülő balesetektől félek,nem attól,hogy lezuhanunk,..ez engem nem érdekel!

Hanem attól,hogy mi lesz ha megbolondulok ott fent,és mindenki engem nézne?persze ez máshol is megtörténhet,de ugye azért a gépről  nem tud az ember elrohanni,ha jönnek ezek a rossz érzések.

épp ezért féltem,hogy nekem ott 10 órát ki kell bírni! nem arról van szó,hogy bármikor leszállhatok,mint egy villamosról/buszról,hanem nekem azt ki kell bírnom,ott kell lennem,bezárva ,ráadásul a magasba,ami megint ilyen zavaró érzés lenne,hogy föld és ég között vagyok..:(

ez rémít meg,hogy nem szállhatok ki bármikor.!sajna…

Persze ültem már repülőn,az elején ahogy becsukták az ajtót ,és gurultunk,ott is eszembe jutott,h nincs visszaút ,ki kell bírnom,de ez gyorsan oldódott bennem,hisz csak 1 órás út volt,és szépen elröppentek a percek,akkormeg már érzem,hogy kevesebb van hátra,mint ami elmúlt,és ez engem megnyugtat általában.

Belegondoltam ebben az útba,és sajna rögtön a negatív dolgokat éreztem át,hogy mi lesz ha rámjön ez a bezártság érzés,,és  leégetem haverom akivel megyek,mert elkezdek ordibálni hogy leakarok szállni,és remegni,rosszul lenni,hányni,stb..,és hogy mit csinálnak akkor velem? ha tudom,hogy minden ilyen úton van egy doki,aki simán letud nyugtatni valami bogyóval,akkor ez a tény valószínű engem is megnyugtat,és ahogy ismerem magam,semmi baj nem lenne.

Tehát ha érzem,h nem lehet baj,mert ha rosszul leszek,akkor azonnal ott egy segítő kéz,akkor ez engem megnyugtat általában..

Mi a véleményetek? volt nektek ilyen? vagy olyan,hogy a gépen kezdtetek szorongni? köszi előre is,és bocsi a kusza írásért,de annyi gondolat van bennem..

Ugye, mint írtam, nem akarok gyógyszeres kezelést, ezért hagytam ki eddig a pszichológust, és mert sajna én ‘spúúúúúr’ vagyok kifizetni egy órákra 10 ezreket dokiknak. sajna elég pénzes ez a ‘betegség’…

Ezért ma vettem MagneB6 gyógyszert.. Nem vettem még be belölle…majd ha este megint remegne az egész testem, kipróbálom, addig ki akarom valahogy bírni…

Szerintetek használ valamit?? A háziorvosom akit imádok felhívtam, és azt mondta próbáljam ki, nem veszítek vele, de szerinte elég egy nap egy kapszula nekem. És mondta hogy ha otthon (vidéken) vagyok, menjek el, majd ő megnéz Annyira jól esett..komolyan, még kicsit el is sírtam magam. Tudom ez nagyon érzékenynek tűnik, de jól esett kicsit kisírni magam…

Tehát segíthet a MagneB6??? Próbálta valaki? köszi..pussz

Barátnőmmel ementünk bulizni, és már előtte gondolkodtunk, hogy nekünk is, (hát nehogy már kihagyjuk életünkből) ki kell próbálnunk valamilyen ‘enyhe’ drogot. Sajnos!!!

Sok sok csajjal beszéltünk akik próbálták, mindenki azt mondta “óóó ha enyhe party drogot vesztek be, semmi baj nem lehet, tuti jól érzitek magatokat”…blabla…Mi buták elhittük, gondolván tényleg..hát csak egyszer élünk, és ha rossz is lesz, aztán elmúlik a hatása,mint a piának is, és semmi gond.

Amfetamint vettünk, aki árulta azt mondta a felét vegyük be, majd egy óra elteltével a másik felét. Első féltöl semmi, de komolyan semmi nem volt, tehát sem különös jó érzés, sem más.

Bevettük a másik felét. Eltelt fél óra, és ahogy ültünk, hangos zene ugye ment..kezdtek jönni az emberek..stb. elkezdtem rosszul látni az embereket, olyan elhúzottak lettek, és mintha minden szem rám szegeződne ,szédültem, kiszáradtam, elmentem gyorsan hideg vízzel megmosakodni.. úgy party cuccba, jó smink, de kit érdekelt? Annyira remegtem, hányingerem volt, vízeztem a nyakam, a homlokom, paskoltam hideg vízzel a csuklómnál az ereket, hátha jobban leszek…a hideg víz jó volt, de nem múlt a brutális rosszullét..

Tényleg nagyon megeröltető volt.. pár perc alatt éreztem, hogy teljesen elhagyott az erőm..barátnőm istápolt, hogy mi a baj? Ő semmi ilyet nem érez, én meg amellett, hogy nagyon rosszul voltam, agresszív is, hogy basszus csak én szenvedek… hihetetlen.. csak én vagyok russzul? Na ne..elkezdtem erőtlenségemben, kiabálni, hogy mi ez a ‘cucc’ amit kaptunk? Valami méreg? Teljesen kikeltem magamból, amúgy is erős akaratú vagyok, de amit józan ésszel nem mondanék, hát azt most mondtam, de közben szégyeltem is magam.

Még mindig nagyon rosszul voltam, egész testem remegett, tél volt, de a hideg vizes borogatás kellett a nyakamra, és a friss levegőre vágytam.. leguggoltam, mert annyira bizonytalannak éreztem magam.. annyira ciki volt az egész, hogy mit szenvedek, barátnőm meg nem.

Mondtam barátnőmnek hogy hívjon mentőt, teljesen komolyan gondoltam, mert 120%os voltam benne, hogy mindjárt agyvérzést kapok, vagy megáll a szívem. A véget éreztem, de komolyan! Tudom, nehéz elhinnie annak, aki ezt még nem élte át. Mondtam barátnőmnek, hogy basszus tuti meghalok, persze remegő hanggal, halkan, akadozott szavakkal! Ő meg:dehogyis, miről beszélsz? …

Odajött a pasi akitől vettük, és mondta hogy igyak sok sok ásvágyvízet…na vetettem is 2 fél literest. Azt kint a levegőn mind megittam, de nem mertem bemenni, mert féltem az emberektől, és a hangos zenétől, meg a bezásrtságtól.

Fél órát még kint voltunk, aztán éreztem, hogy mostmár sikerülhet bemennem, és utánna 1000szer jobban éreztem magam mint barátnőm. Elmúlt a pánikom, és gondolom, a sok víz segített,..vagy mittomén..

Tehát a buli vége nagyon jó lett, mert végig élveztem a tekhno zenét, de SOHA TÖBBET NEM NYÚLOK ILYEN SZEREKHEZ.!

Nincs értelme, nem ér, annyit hogy én ennyire rosszul legyek tőle. Azóta vannak pánik rohamjaim…a party után egy héttel, kezdődtek, ezek hogy buszon, emberek között halálfélelmeim voltak.

Volt pár hónap kihagyása ennek, akkor mentem mindennel, semmi baj nem volt, de mostanában megint felerősödött, mivel eddig magamban letudtam, most nem nagyon megy.. Most már attól is félek, nehogy megőrüljek emberek előtt.. nehogy elájujjak,…és minden embert olyan fenyegetőnek érzek. Ez nagyon rossz, hisz ezért, pl szomszédjaimmail is alig merek beszélni, mert folyamatosan attól félek hogy kinevetnek az emberek… ezért sok embert nem szeretek, de szeretném szeretni, elfogadni őket, de nagyon nehezemre megy.. agresszív leszek tőlük.. kettős érzés ez, hisz amellett, hogy félek az emberektől, haragszom és én is agresszívebbnek érezem magam, pedig csak magamra haragudhatok, hogy azon az éjszakán kipróbáltam a tiltott dolgot.

Remélem senki nem nyúl ezekhez a szerekhez! Tessék itt vagyok én, lehet örök életemet megbélyegeztem vele!

Sajnos szerintem nekem is Pánikbetegségem van. 24 éves, csinos, trendi lány vagyok, imádok szép, sexy lenni, mégis mostanság, rosszul vagyok ha csak rámnéz valaki a metrón, villamoson, vagy ha a villamos közepén ülök is feszengek, izzadok, a mellkasomban nyomást érzek, gyenge leszek.

Leginkább fel sem ülnék semmi tömegközlekedéses dologra, hisz sokszor érzem ezeket a kellemetlen tüneteket! Örület, hogy imádok csini lenni, mégis manapság, csak itthon merem felvenni a magassarkúm, mert félek hogy rámjön az utcán a pánik és mittudomén.. elesek, s az milyen ciki lenne. Víz nélkül ki sem merek menni az utcára

Szőrnyű!

2 hete elmentünk külföldre, a barátom, a szülei és én.
Este kimentünk ‘volna’ shoppingolni, vacsizni, és mielőtt elindultunk annyira jó kedvem volt, nevettem, hülyültem, hogy elfelejtettem betenni a táskámba vizet,..mentünk 20 percet sétálva, egyre nagyobb tömeg, mi a középen mentünk, kezdett zsibbadni a testem, a hangokat morajnak hallottam, úgy éreztem már megint hogy kínosan, lenézően engem néz mindenki, azt éreztem, mindenki látja, hogy valami nincs velem rendben, és nagyon elkezdtem remegni,..

A pasim szülei nem tudják, hogy szoktam pánikolni, (de ugye én sem voltam még ezzel pszichológusnál, így én is csak neten keresztül informálódtam), így féltem megszólalni, csak magamban könyörögtem az égnek, hogy nehogy már leégessem magam, hogy itt elájulok….

Nem múlt a rosszullétem, hirtelen kiszáradtam, de ugye viz nem volt nálam. Mondtam üljünk már le, mert biztos az indulás előtti pici italt nem kellett volna meginnom, biztosan attól van.stb.. Elküldtem pasimat vízért és rá 5 percre jobban lettem.

Szőrnyű, hogy ez a már bocsánat a kifejezésért, ‘mocsok’ betegség miatt nem lehetek önmagam, s hazudok másoknak, csakhogy nehogy hülyének vagy elmebetegnek tartsanak!

Egy erős akaratú, energikus lány volnék, ha nem lenne ez az örökös rettegés bennem, hogy na ugyan megint rám jön-e amikor a legtöbb ember lát! Szörnyű, hogy leginkább utcán, emberek között, bevásárló központban jön rá.

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha itthon, a négy fal között lenne csak! Milyen dolog ez, hogy egy erős fiatal lány vagyok, élhetném életem, úgy ahogy én akarom, hogy magassarkúban, magabiztosan, emberekkel nem törődve mehetnék végig bárhol, ahelyett, itthon net előtt ülök, nehezen merek emberek közé menni, ez nem igazán élet! Az a legdurvább, hogy sokszor én sem tudom magamról, normális vagyok-e.

Hogy lehetnek ilyen izzadásos, szédülésés dolgaim ha utcán, emberek közt vagyok, itthon pedig megnyugszom, bár még jó, hogy itthon jól vagyok, remélem így is marad (le is kopogom)

Persze vannak periódusok, mikor ‘normális’ napjaim vannak,de ritka. Valóban megrendítő, hogy emiatta  a nyavaja miatt nem lehetek önmagam. pl hivatalos ügyeket is nagyon nehezen intézek. Ha 5 percet kell várnom postán, rosszul leszek, ha szembe ülnek velem, rosszul leszek.

Ha rámnéznek megint csak elkezdek szédülni. Fura…anyumnak elmondtam miken megyek keresztül itt Budapesten, (mert vidékről jöttem fel), ő teljesen kiakadt, hogy mi bajom lehetne? Ne legyek már ilyen ráérős,..biztos ,az a baj hogy nem dolgozom, és ráérek butaságokkal foglalkozni, s hogy itt nincs barátnőm, egyedül vagyok sokszor stb..

Lehet igaza van, és ez csak hiszti lenne??  én már nem tudom.

Jó lenne ismerkedni barátnőt találni, akivel ezeket a dolgokat megtudnám beszélni. Ha valakinek volna kedve, írjon nekem, jól esne! mailem: nicegirl3@citromail.hu

Segítsetek, mire gondoljak, a villamoson, vagy bármin, ha megint rámtör ez a gyengeség! Adjatok tanácsot, légyszi, mert így a négy fal között egész nap nem élet az élet.! Köszönöm előre is. pusszi, és sok erőt!