Találkoztam valakivel tavalyi évben…májusban órákat beszélgettünk de utánna elkeveredtünk egymás mellől.

De éreztük van a másikban valami ami kell nekünk.

Aztán októberben egymásra üzentünk ismét és november elejétől jöttek au üzenetek…vár haza(én külföldre kényszerülte dolgozni) ezek az üzenetek december 20ig mentek….akkor láttuk ujra egymást.

2napot együtt töltöttünk akor minden gyönyörű volt és én is rájöttem beleszerettem..ő már hamarabb kimondta,én vagyok a másik fele.

Szeret,imád,szerelmes belém.

Aztán meg mint akit elvágtak….taszit,ellők..majd rá 1hétre megint imádott együtt voltunk…azóta nem volt hajlandó velem találkozni mert retteg és fél hogy elveszít és inkább ellök.

Gyerekkorában 6éves volt mikor a szülei eldobták és a nagymamájához került akkor kapta a Szabolcs nevet előtte Abdullnak hívták,.

Saját bevallása szerint is egyszer Szabolcs…mikor gyengéd és bújik aztán mikor ellök fel sem veszi a telefont..akkor ő Abdull.

Rettenetes ez a nem tudom mi van….de érzem és tudom mikor baja van…És ezt ő is tudja, De fél legutóbb is 4.5órát beszélgettünk 1hete-.aztóta megint semmi…nem ír,fel se veszi a telefont.

Megbeszélünk valamit és mintha sokszor csakazért is az ellenkezőjét csinálja….

Nem tudom mitt tegyek vele….szeretem és féltem azt tudom…

Remélem tudtok segíten.mit tegyek…

köszönöm előre is.Erika