igazából nem is tudom hogy hol kezdjem, annyi minden kavarog a fejemben…  20 éves srác vagyok. ismerőseim, tanáraim , rokonaim   helyesnek , illetve   nagyon intelligensnek tartanak. mindig is éreztem hogy valamiben más vagyok mint a többi ember, már gyerekkoromba (ált. iskola) is tudtam hogy azok a dolgok amiken  én gondolkodok, az emberek 90%ának még csak eszébe se jut.

ezek ellenére nagyszerű életet éltem, buliztam, (aránylag) jó tanuló voltam, mindig a társaság központjába ,rengeteg baráttal magam mellett nap mint nap. ez tartott körülbelül addig ameddig 17 éves nem lettem. ez idő alatt történt 1 jó pár dolog aminek betudható ez a nagy változás.:

-szüleim elváltak ; anyagi helyzetünk kb felére csappant ; édesapámnak motor-balesete volt (majd baleste után BORDERLINE-t diagnosztizáltak nála) ; egy 3 éves kapcsolat vége ; illetve tulzásba vittem egy-egy psychedelikus drog (főleg  fű ) fogyasztását ( ~15-19 éves koromig).

apám viselkedése aggasztotta az egész családot, környezetét. azt vettem észre hogy szépen lassan (nem is olyan lassan)  elhaggya mindenki. ekkor kezdtem rengeteget olvasni psychologiát. és azt vettem észre hogy elég sok minden igaz rám is erről a betegségről. . .

nincsenek igaz barátaim, üresnek érzem magam , az életem. ha van valamiről egy elképzelésem, az annyira foszlékony hogy akár 1 nap alatt 180 fokos fordulatot vesz, és pont az ellenkezőjét gondolom róla. gátlásos vagyok. nagyon nehezen ismerkedek új emberekkel ->  látszólag , külső szemmel semmi probléma nincs velem (ez a másik, sokszor  “”””kívülről látom  magam””””) de itt bent nagyon nehéz hogy ezt így lássák. az emberek tekintetéből/szeméből  mintha bele látnék a gondolatiakba.. legtöbbször ezek negatív dolgok. a memóriám egyenlő a nullával (ez mondjuk a marihujanának is betudható). illetve céljaim, terveim nincsenek. ha vannak akkor vagy el se kezdem öket, vagy egyből miután elkezdtem feladom/abbahagyom. nincs semmiféle motivációm. többen mondták már hogy álomvilágban élek /még régebben is/ , akkor csak nevettem rajtuk, de rájöttem hogy igazuk van.

(a fentebb említett “tünetek” egyike se volt igaz rám korábban)

olyan ember lettem mint akiket én régen “dilisnek” gondoltam. tudom hogy nem vagyok az, csak túlságosan befordultam, túl sokat gondolkodok, ahelyett hogy élnék , és meglátnám azt amit meg kellene, ami szép, ami jó. ugy érzem hogy az lenne a megoldás ha meg tudnék nyilni az emberek felé. el tudnám fogadni önmagam. illetve lennének terveim, céljaim amiket véghez viszek. valamint a fűvezést is abba kell hagynom ezzel tisztába vagyok (soha nem vittem tulzásba, és úgy érzem hogy segített is valamennyire hogy eljussak erre a szintre, mármint olyankor sokat filozofáltam, gondolkodtam, és ez késztetett hogy a dolgok után nézzek az interneten, szakirodalomban )

így vissza olvasva eléggé  kesze-kusza egy levél lett. remélem azért érthető számotokra.

konkrét kérdésem nem is lenne, bár ha valakinek van hozzáfűzni valója, akármilyen építő jellegű/ segítő kommentje azt nagyon megköszönném..

ui.: Titok , azaz a  vonzás törvényének utánna olvasása  , illetve a kender szívásának abba hagyása óta, talán valamelyest jobban érzem magam. de még mindig közel nem olyan jó mint régen volt…