Ő ápolja, azt mondta összeköltözésünk elött hogy nem tudja mi lesz az anyjával nem akarja eldobni magától (ezt is megértem), de mondtam neki ő már ugysem fog fel semmit a világból, de ha így gondolja akkor vége, mert így nem csak egy életet dob el hanem kettőt. Aztán jött a betegség és megváltozott, talán félt hogy elveszít. Nem tudom, de azt tudom hogy én mindenben mellette áltam segítettem neki mindenben, és ez nagyon rosszul esett hogy így elbánt velem, de ennek vége. Most nagyon szépen megvagyunk, anyját mindig meglátogatjuk aki az alkoholista férjével van otthon. Nem laknak messze csak 8 kilóméter ezért mindig ott vagyunk ha baj van, de még nem gyógyultam ki teljesen, mert hülye gondolataim megmaradtak.

Meg én is mindennap mérem a vérnyomást és a pulzust is, ez már nekem a mindennapi szokásommá vált. Mindig jegyzetelem mennyi a nyomás, meg az összes többi rituálé amit végzek. Iszom a diótejet, eszem az almát répát, és a fokhagymát, meg forrásvizet iszom, mert azt gondolom ezek miatt jobban leszek. Ha nem iszom napi 2 liter vizet már hiányzik, szóval ez az én kistörténetem.

Mindig ez a két betegség lebeg elöttem, most pl.szombaton a nagymamámat látogattam meg a korházban, szegény ő is neurologián volt. Szobatársa kisfiatal lány volt. Na mi baja volt epilepsziás, meg szerintem más baja is volt neki, na az a lényeg hogy én vasárnap annyira rosszul voltam hogy azt hittem meghalok. Állandóan az a lány járt a fejemben hogy én is epilepsziát fokok kapni, és majd kórházba kerükök. Valaki volt így hogy ennyire negativ gondolatai voltak? Valahogy lehet ezen segiteni? Gyógyszer nélkül? Arról már leszoktam hogy szivinfarktusom lesz. Most ez a kettő betegség van. Kérlek segítsetek hogyan szabaduljak meg ezektől a szörnyű gondolatoktol.