1993. március 25-én volt az esküvőnk a férjemmel. Építkeztünk, a hitelhez kellett a papír, hát esküdjünk meg. Akkor már majdnem egy éve akartunk babát, de a papírt nem is annyira. Persze nem lettem terhes��� Nem volt rendes menzeszem, huszonegynéhány évesen ronda ragyáim voltak, és ez már évek óta így volt. Jártam a dokikat, kaptam bogyókat, ki emlékszik már miket�.. De terhes nem lettem. Dokit váltottam, és az új doki azt mondta, indítsunk tiszta lappal, csináljunk egy egészségügyi küretet, aztán vérképet és majd meglátjuk hogyan tovább, ez kb. három hónap. Mondanom se kell, teljesen elkeseredtem, hát még mindig várni kell 3 hónapot??? Ne már! Azonnal akarok gyereket! Beletörodtem, nem volt más választásom. A műtétre rá 6 héttel, a nyaralásunk alatt terhes maradtam, egyáltalán nem számítottam rá, nem figyeltünk semmire, csak szerettük egymást. A fiam 1994. február 25-én jött a világra! Mérhetetlenül boldog voltam!!!

Eltelt a szoptatás, eltelt még sok hónap, mensi sehol�.. Újabb egészségügyi küret, majd felhelyezték a spirált, mert kamaszkorom pár hónapos próbálkozásából tudtam, hogy a fogamzásgátló tablettára valami félelmetes módon reagálok, borzasztó migrén, hányás, gyengeség, nem tudtam megszokni semennyi idő alatt sem. Szóval spirál. Az első hónapban rendben megjött, aztán újból elkezdődött, hogy nem jött meg! Mondom is, hogy atyaég, én spirál mellett lettem terhes???? Nem lettem terhes, és lassan megszoktam, hogy hol van rendes vérzésem, hol nincs, de inkább nincs.

Évek rohantak tova, arcom pattanásos, mensim időnként, bőröm/hajam zsíros, hajam időnként hullik�� Házasságom lassan de biztosan becsődölt, költözés, főiskola, válás, új kapcsolat, költözés, építkezés, és már rögtön 2003-at is írtunk! Levetettem a spirált, már elég régóta fent volt, és írattam fel gyógyszert, amit iszonyatos fegyelemmel szedtem, de teljesen sosem tudtam megszokni, megint migrén, hányás, rosszullétek.

2005. áprilisában abbahagytam a gyógyszert. Fél évig meg sem jött. Ennyi idő alatt kb. 3-szor voltam dokinál, mindenhol azt hallottam, várjunk még, majd megjön! Mondom gyereket akarnánk, meg menzesz, meg ilyesmi�. Csak várjunk, volt a válasz mindig! Fél év után végre megjött.

Ez alatt a fél év alatt kb. 15 kilót híztam, borzasztó volt! Teljes ruhatár cserére szorultam, semmi nem jött rám egy idő után. Észrevettem, hogy az arcomon és a kezeimen erősödik a szőr, a karomon, a könyökömnél, már göndörödik is, mint a férfiak szakálla, de még színre és erősségre is pont olyan fekete volt! A szakállamat naponta kellett szednem, annyira erős volt, a bajuszomat hetente szőkítettem. Iszonyatosan semminek éreztem magam, de nőnek aztán semmiképpen!

Elmentem egy nő nőgyógyászhoz, gondoltam biztosan jobban együtt érez majd velem! A következőket hallottam: Fogyjon le, támadja meg a zöldséges pultot, a szőrök genetikai adottságok folytán erősek, nézzem meg, hogy a családban ki volt ennyire szőrös, biztosan van a felmenőim között olyan nő, aki borotválkozik az arcán is, kozmetikus tud segíteni. Gyerek miatt jöjjön vissza, ha minimum 10 kilóval kevesebb.

Akkorra már konkrétan alig ettem valamit, a gyomrom teljesen kikészült, állandóan égett a nyelőcsövem a savtól, a lépcsőn sem tudtam felmenni, nem csak a súlyfeleslegtől, hanem a gyengeségtől, amit az étel elvonása okozott. Volt két biokémiai terhességem, az egyiket a pozitív teszt után két nappal, a másikat a pozitív teszt után egy héttel vesztettem el spontán. A nőgyógyász szerint ezt csak a szakirodalom említi, ő még ilyennel nem találkozott. Elegem lett.

2006 évvégén elkezdtem keresgélni az Interneten, akkor már volt sejtésem arról, hogy PCOS lehetek, a tünetek nagyon ismerősek voltak, a honlapon a teszt egyértelműen jelezte, hogy orvoshoz kellene mennem. Mentem is. A környék összes orvosát megkerestem, eléggé kiokosodtam a honlapról, de senkit nem találtam, aki segített volna, és felírja a metformint, de legalább egy rendes kivizsgálást végez. Helyette hallottam azt, hogy majd én jobban tudom, ne akarjon okoskodni, meg azt, hogy megműtjük, és pillanatok alatt édi-bédi-prüntyike kisbabácskája lesz, meg hogy a metformin csak egy újabb szemfényvesztés, és találkoztam a hihetetlen fokú tudatlansággal is. Valamiért – vajon miért – nem hittem nekik!

Végül bejelentkeztem, sokkot kaptam, mekkora a várólista. 2007. február 21-én Meforal recepttel a kezemben távoztam a rendelőből, és nagyon sírtam örömömben!!!

Azóta-született-egy-gyermekünk,fogytam-10-kilót,ciklusom-rendben.

A-diétát-rendületlenül-tartom,igyekszem-rengeteget-mozogni!

Rágyúrtunk-a-következő-gyerekre,reménykedem-a-gyors-sikerben!