Két évvel ezelőtt kezdődött.A munkahelyemen délelőtt alig kaptam levegőt,fájt a szívem,szorított,  féltem – nem tudom mitől.A munkatársaim ott voltak mellettem , segítettek túl lenni egy – ma már tudom – gyenge rohamon.A kolléganőm azonnal mondta, hogy mi ez . Ő is hasonlókat élt át.Orvostól orvosig jártam , a szokásos kivizsgálások.Fizikailag egészségesnek találtak.Közben a  rohamok jöttek-mentek. Ekkor jött a “lelki doki”.Diagnózis: ez bizony pánikbetegség.Sertralin Sandozt kellett szednem.A harmadik nap után kezdett hatni, onnantól kezdve semilyen tünetem nem volt.Közben eljártam kineziológushoz . Nem tudom 100%-ban  azt kijelenteni, hogy semmit sem használt.De amikor fizikailag “szenvedsz”, nem sokat ér.

Tavaly áprilisban úgy döntöttem elhagyom a “dilibogyómat”.Sikerült…..novemberig.A gyógyszermentes idő alatt két nagyobb idegi terhelés ért.A második után, amikor minden lenyugodott körülöttem, én is elengedtem magam – egy akkora rohamom volt, hogy……. A mellkasom elkezdett égni, majd lassan a végtagjaim és végül a hasam alja, reszkettem , féltem, kapkodtam a levegőt.Mentőt hívtunk, de nem jöttek ki, hiszen míg beszéltünk- Ők nagyon okosan- megnyugtattak.Elmagyarázta, hogy ez ennél a betegségnél ” természetes” jelenség….fejben dől el minden.

Próbáltam a meditációt , a relaxálást, a jógát.Biztosan kitartóbbnak kellene lennem, de nekem nem igazán használ-használt egyik sem.Most szedem a dilibogyómat illetve a B- vitamin komplexet.Ráadásként érzékeny lettem a frontokra, ami most még plussz kínoz.

Mindezekre biztosan van megoldás, keresem tovább.Olvaslak Titeket, de Ti tudjátok nehéz……nagyon.

Móni