Az orvos szerint ez nem depresszió. De akkor mi a fene van velem?

Nem hiszem, hogy ez depresszió. A pszichiáter, akinél voltam, szerinte sem. Szerintem az életem tökéletesen rendben van, nem tudom, min lehetne változtatni, hogy jól érezzem magam, semmi sem annyira rossz benne, hogy különösebben javítani kellene. Magammal is meg vagyok békélve. Mindezek ellenére 15 éves korom óta kegyetlenül rosszul érzem magam, néha okkal, néha ok nélkül. Próbáltam már sokmindent, hobbik, barátok, bulizás, stb.stb.stb. A tavalyi évem azzal telt, hogy mindenre rábólintottam, még ha nem is volt hozzá kedvem. Ideig óráig elterelték a gondolataim ezek a dolgok, de amint megálltam, elkezdtem gondolkodni és befordultam. Nem hiszem, hogy bármi boldoggá tudna tenni, és nem tudom elképzelni, hogy bármi segíthetne rajtam. És sajnos elindulni sem tudok semerre, mert nem tudom, min kellene változtatnom, és motivációm sincs, hogy változtassak. Minden próbálkozás csak erősebbé tette bennem, hogy nem lesz jobb.

Ha valaki hasonló cipőben jár vagy lenne egy-két biztató szava vagy elküldene a fenébe, írjon!