Nekem talán igy sikerülni fog (remélem). A rehab? Nem bírom azt, mikor odajön a figura a 2iq-jával, nekikezd osztani az észt mi a megoldás az én problémámra. Ő tudja  mert már egy családiház lefojt a torkán. Ott a személyes szabdságomban erősen korlátozva vagyok, meg az a napi ritmus ami az ilyen helyeken van fel állítva idegesitő: egy folytában jópofizni mindenkivel. Először a problémára kéne öszpontositani aminek szövödménye a dependencia. A függőséget magát mint betgséget, mellék tünetkén kellene kezelni, és nem elkülőniteni a föbetegségtől. A rehabon megijednek ha  egy bordenline kér esélyt: A Funk Dr nemtudta mit csináljon velem. Úgy gondolom ezt a dolgot csak mi magunk tudjuk megoldani. Tisztába kell lennük azzal, hogy nem világ idegenedett el, hanem mi a világtól. Lassan, csak lassan, mert ha megfeszítet tempó, csak visszavet. Most ebben a percben igy van. De mit hoz a következő?

Para, ingerültség, értelmetlen harag, és az éhség a mámor után a tudatfeltti dolgok megélésére a nyugalom betejesülésére örökre, (örökre?) Nem ezt a jövő képet akarom építeni. Segitséget kérni lehetetlen számomra (eddig elég rendesen kihsználtam minden segitő kezet) Pedig a világ távolabb került, de harcolok ellene. 35 múltam a személyiségem? az vagyok én? pozitiv önkép? pozitiv a világ? Nem tudom, szerintem agyam neutronjainak vad tánca az egész. Olvasmányaim alapján van az elvonásnak kései szakaszai, ami gondolom, most épp rosszul jön le.

Béke van, de csak a szemlélőnek. Minden amit csinálok azért van mert menekülök, hova? minnek? Ma értem holnap már nem. Sajnos azok a dolgok amit leirtál, nálam sorra megbuktak, és negativ irányt vettek. Kiskapuk a további kisikláshoz. Kész,ez van.

Menekülési kényszer minden szituból “mindenhol szar, de most itt a legszarabb” Sikerült 2 éve a züllésel leállnom. Magam. Rehabon nem ment, mert negativ érzéseim voltak, minden helyzetben. A tiszta idöszakom milyen? Pocsék. Nem tudok szinte kimozdulni. Megvetés érzet, harag indulat, paranoid, félelmek, ellenem irányuló célzások érzete. Hiába tudom hogy nem valós, de átélni, érezni a realitását, rettenetes Nem akarok az általam generált valoság sikátoraiban reszketve “nem tudom mit csinálni”. Volt munkám, pár napja nincs. Csak arra emlékezek mint 1 rémálomból érretem volna. Nincs emlékém. Emlék? Szerintem…  mindegy

Nem tudom hova fordulhatok, félek azt gondolják: ez megint szed valamit. Mikor az elöző életem éltem a függőség miat utáltam magam. Most jelenleg gyógyulni akarok, mert legjobban magamtól félek.