Régen írtam már…. Bár olvasni mindig olvasom a történeteket és hozzászólásokat is. Csak sok időt leköt a munka. Jelen helyzetben munka terápiát alkalmazom. Aki olvasta a korábbi sztorit az tudja, hogy a munkám is benne volt a rohamomban. Pont ezért megyek az oroszlán barlangjába. Ahogy már mondtam erőltetni de nem megerőltetni… Az elmúlt 3 hónapban igazából egy szintre álltam be. Ha egyszerűen látnám a világot azt mondanám minden rendben van. A külvilág ezt is látja rajtam. A helyzet az -és ezzel nem akarok senkit elkeseríteni- , hogy azért nem olyan egyszerű a képlet, hogy csak úgy kikeveredsz ebből az állapotból. Évekig ülepedett a sok probléma, jó, hogy nem néhány hónap alatt oldódik meg. Jelenleg is járok pszichológushoz. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem segít, de ő csak tippeked ad, hogy éld az életet, te meg próbálkozol és vagy bejön, vagy nem. Minden nap van bennem pici rossz érzés, egy kis testen kívüli élmény, de kezelhető. Igazából tényleg jobban vagyok, de ahogy a korábbi kommentelőim is írták ezt “egy életen át kell játszani”

Az egészségesebb életmód tényleg segít! Azt mindenképp tudom tanácsolni, hogy akinek lelki, vagy idegi problémája van az étkezésre nagyon figyeljen, nem csak arra, hogy mit eszik, hanem a rendszerességre is! Én még szedek gyógynövényes kapszulát tele mindenféle b vitaminnal. És ennyi. Ja a cigin kívül minden káros szenvedélyem feladtam.

Jelentkezek még amint tudok. Ha írni nem is tudok mindig elolvasom az írásaitokat!

Jó egészséget mindenkinek!

Már írtam egy történetet korábban. Igazából csak a tapasztalataimat szeretném leírni, hátha segít valakinek. Az előzményeket lásd: Mi a teendő az első pánikroham után? címmel!

Szóval lassan egy hónapja élek ebben az állapotban. Sok érdekességre rájöttem magammal és a világgal kapcsolatban. Nehéz a lelki problémákat egy kalap alá venni hisz mindenkinek más és más a problémája és persze az inger küszöbe is.Én jelen pillanatban ott tartok, hogy 2 hetet töltöttem otthon bezárva, bár ahogy némely sorstársam írását olvastam ez nem is nagy idő.DE! Nekem életem legnehezebb 2 hete volt. Nem voltam hozzászokva, hogy nem csinálhatom azt amit akarok, akkor amikor akarom. Komoly rohamom ugyan csak egy volt de lehetett volna több, de felismertem a jeleket és próbáltam elkerülni a mentők kihívását! Pedig sokat gondoltam rá. Szerencsés vagyok mert ismeretségi körbe többen átestek hasonló problémákon és jó, hogy rátaláltam erre a közösségre mert sok hasznos dologban segítettek a hozzászólók, köszönet érte!

Szóval vissza tudtam menni dolgozni bár elég nehéz. Napi 12 óra és végig emberek közt, nem nagyon van időm napközben relaxálni, ha nem érzem jól magam. Egy darabig szedtem frontint önszorgalomból, ha éreztem, hogy roham szerű állapot van rajtam. Ezt egy pár napja teljesen elhagytam. Jelenleg magne b6, kalcium, szelénes multivitamin és egy természetes szerekből álló kapszulát szedek, illetve kezdem a napot. És egy jó reggelivel. Mert eddig sosem reggeliztem. Fokozatosan újra kezdtem sportolni. Minden délben 12-13 óra között ebéd. Odafigyelek mit mikor eszem. Rendszeresség, nekem ez sokat segített, mert eddig pont ez nem volt meg. Nem iszom kávét energia italt. A napi 25 szál cigit több mint felével csökkentettem. Jobban odafigyelek az életemre és másokéra is. Érzékenyebb lettem a jó értelemben. Sokkal többet alszom. Már nem napi 5órákat hanem ha lehet 8-9 órát is.Pszichológushoz is járok, bár nem érzek nagy áttörést de a 10 kezelésből 2-őn vagyok túl. megadom az esélyt ennek is

A rosszullétek változatosak. Gyakran csak erős izgulást szorongást produkálok. Néha felpörög a szívem és lángol a bőröm. A szédülés úgy tűnik elmaradt ami azért is jó mert imádok vezetni így talán nem kell lemondanom erről. A rosszullét időpontjai is eltérőek. Van hogy 2 napig minden oké, máskor naponta többször van problémám. Otthon munkahelyen reggel este mindegy…. A leggyakoribb a nehéz légzés, torok összeszűkülés. Néha könnyen túl vagyok rajta, néha órákig tartó állapot. Lelkileg is ambivalenciával tölt el ez az állapot. Olykor könnyen veszem máskor nagyon elkeseredem.

Mindezt azért írom le, mert úgy gondolom nincs egységes megoldás. Keresgélni kell a lehetőségek között. A baj az ha az ember semminek sem ad esélyt. Én is érzem, hogy néhányan kirekesztettek az életükből mert időközben már nem olyan vagyok mint régen. ezzel úgy vagyok, hogy az ő bajuk, ők lettek szegényebbek nem én.

Nevetni fogtok de gyakran nézem a Csernus doki régebbi videóit, engem feltölt a pikírt nagyképűségbe bújtatott tudása és élettapasztalata, olyan mint egy magyar Doktor House… Tetszik, régen nem tetszett, ez van. Már nem akarok mindig mindent megérteni, megoldani már tudok sodródni. Igaz még görcsös vagyok olykor de életem eddigi 27 évéhez képest őrület hogy mennyit változtam. Én úgy érzem jó irányba és a lényeg, hogy a szeretteim is úgy látják.

Nagyon bízom abban, hogy egy nap arra ébredek, hogy elmúlt a szorongás és a gyomorgörcs és természetes lesz a mosoly az arcomon, de addig is kitartok. Nagyon nehéz, életem legnehezebb “harca” ez.

Az állapotomat amúgy senki előtt nem szégyellem, most legalább kiderül kik az igazi barátok….

Rájöttem, hogy az élet nem csak egy nagy panaszból áll. Eddig sok negatívum jött az életembe, aminek nagy részét én magam vonzottam be. A legnehezebb az volt amikor beláttam, hogy a pánikrohamaimról, az idegi megviseltségemről tulajdonképp én tehetek. Egyszerűen nem volt jó a szűröm a világ felé. A jót túl hamar átengedtem, majd elfelejtettem a rossz fennakadt elemezgettem olykor évekig. Mivel évek sokasága óta tart ez a folyamat így tisztában vagyok vele, hogy nem egy hónap alatt fogok világot megválltani, de ez alatt az idő alatt is sokat fejlődtem.

Ha volt olyan hely, személy, illat, szitu amitől féltem, hogy rohamot vállt ki elkezdtem erőltetni. Persze nem ész nélkül. De idővel jobb lett, nem tökéletes, jobb. De nagyon értékelem a részeredményeket is hiszen idővel összeáll egy egésszé és akkor tudom, hogy sziklás esnek majd le rólam. Már nem figyelem öt percenként a testem reakcióit. Jó olyankor mondjuk nehéz amikor azt érzem, hogy ég a bőröm és nem kapok levegőt, de próbálom tudatosítani, hogy tegnap is volt ilyen ma mégis élek. Nyilván rontja az életszínvonalat, de hogy mennyire az csak azon az egyénemn múlik aki benne van. Tudomásul vettem, hogy ez van együtt kell élnem vele és alkalmazkodni az új helyzethez. Nekem most ez a megoldás.

Nos egyenlőre ennyi köszönöm annak aki elolvassa és köszönöm azoknak akik segítettek idáig eljutni!

Jó egészséget és szép napot mindenkinek!!!

Számomra teljesen érthetetlen dolgok történnek mostanában velem. Múlt héten pénteken össze estem a munkahelyemen heves szívdobogás, halálfélelem, izzadás, sápadtság miatt.Kihívták a mentőt rögtön néztek ekg-t rendben volt. A kórházban is volt többször ekg és vérvétel is. itt kaptam 0.25 frontint. nem találtak semmit azt mondták a feszített életem miatt van meg sok volt a cigi kávé energia ital kombó. Eltellt pár nap de nem vagyok jobban. van egy miimális agorafóbiám, ki merek menni de bizonytalan vagyok és rettegek egy újabb rohamtól. ma például éreztem hogy jön a légszomj és a szívverés és hál istennek sikerült kibírnom egyszerű nyugodt légzéssel. Nem értem mi  van velem.

Azóta nem cigizek- most ez is nehéz így 10 év után- nincs koffein nincs csoki cukor.Próbálok sokat pihenni és ha ugy érzem nem bírom bedobok egy fél frontint, de ilyenkor bűntudatom van mert nem gyógyszerrel akarom elnyomni a valódi problémat. A roham a semmiből jött és azt hittem meg fogok halni. Ez az érzés azóta sem múlik el. Folyamat félek, gyengeség érzésem van étvágytalan vagyok néha szédülök. És nagyon félek! Tehát mi a teendő, hova forduljak mit tegyek hogy jól legyek? Várom segítő véleményeiteket! Előre is köszönöm!