Mikor betelt a pohár és reggel hatkor még mindig azt vártam, hogy hátha elalszom, elmentem az ideggondozóba. Ott beutaltak a Délpesti Kórház pszihiátriájára. Féltem az ott levő emberektől. Teletömtek gyógyszerrel, amitől ugyan aludtam, de amit még nem említettem az az volt a nem alvásom évében, hogy kezdtem halucinálni. Ettől azért nem azt kell gondolni, hogy hülye lettem, csupán tisztán hallottam, hogy szólít a lányom, bár ő nem volt sehol. Ez totális idegkimerültség oka volt. A lényeg, hazamentem saját felelősségre három hét után, mert azt a mocskot, agyon gyógyszerezett betegeket és skrozofén embereket már képtelen voltam elviselni. Egyszer mondta a doktornő Ön nem ide való, de akkor hova? Otthon vettem igazán észre, hogy ezekkel a gyógyszerekkel képtelen vagyok a legaprobb feladatokat is ellátni.

Máshoz fordultam. A helyi ideggondózóban a dokinő nem túlzom Fél év alatt 9 féle antidepresszánst írt fel, ez mellett 6-8 Sanval 10 mg-os altatóval aludtam. Eredmény: +20 kg, fulladás, állandó lábfájás, nehéz gondolkozás.

Besokaltam. Elmentem a Honvédkórház alvás ambulanciájára. A doktor úrnak elsoroltam milylen gyógyszereket szedek. Szó szerint idézem: “Ki volt az az álat, aki magának ennyi gyógyszert felírt? Meg is hallhatott volna. Befeküdtem egy éjszakára. Ott megállapították, hogy valóban nem alszom, 8 óra alatt a gépek kimutatták, hogy 5 perc mély alvásom van. Kiderithetetlen eredetű alvászavarom van. Azóta szintén ebben a kórházben havonta járok egy pszihiáterhez. Minden hónapban megyek, kérdi hogy van. Mondom, felír egy havi gyógyszert és “jöjjön egy hónap múlva” búcsúval eljövök. Ez így megy már harmadik éve, bár már csak egy antidepresszánst szedek és 2 db 10 mg-os altatót, de hogy ez meddig tart és mikor múlik el a még mindig meglévő alvászavarom nem tudom.

Ördögi kör! Hogyan tovább? Ezt senki sem gondolhatja. hogy ez a segítség és a gyógyulás!