Egy kérdésem lenne.. MIT TEGYEK???

Elkeseredettnek és reménytelennek érzem a helyzetemet jelen pillanatban. Tönkreteszi az életemet ez az “állapot”. Vagy én magam teszem tönkre az életemet. Ezen lehet vitatkozni, az eredmény viszont ugyanaz. Azért hiszem, hogy nem takarózhatok a diagnózisommal, és igenis felelősséggel tartozom a tetteimért. Mindenestre orvos/bíróság még nem állapította meg az ellenkezőjét. Önsorsrontások sorozata az életem és képtelen vagyok megszakítani a folyamatot, abbahagyni bizonyos viselkedésmódokat. Legutóbb 2 hete történt, aminek következtében elvesztettem a friss állásomat. Egyelőre számomra tisztázatlan okból elkezdtem egyre rosszabbul érezni magam, holott minden szuperül alakult: tetszett az új munkám, sokat dícsértek, sportoltam, jól éreztem magam a bőrömben, tele voltam energiával és tervekkel a jövőre nézve. Aztán fölborult az étkezésem (falásrohamok). És egyik napról a másikra mély depresszió-szerű állapotba kerültem. Úgy éreztem semminek nincs értelme, nem csak a saját életemnek, de másokénak se. Olyan állapotba kerültem, hogy lehetetlennek éreztem, hogy bemenjek dolgozni. Menekülhetnékem támadt minden és mindeki elől, egy fontos személyhez. Nem vettem föl a telefont, megszakítottam mindenkivel a kapcsolatot. Azóta itthon vegetálok, sok értelmes tevékenységre nem tudom rávenni magam. És ez a helyzet nem új számomra, rengetegszer átéltem már. Ez életem körforgása. Mindent tönkreteszek, szétesem, meghízom. Majd nagy nehezen fölépítek újra mindent, lefogyok, új emberi kapcsolatokat, új célokat találok, rengeteg sikerélmény ér. És megint megzuhanok. Sok terápiában vettem már részt, néha hetekre, hónapokra jól vagyok, “csak” az evészavar és az állandó szorongás nehezíti meg az életemet, majd jön a mélyrepülés és a tolerálhatatlan viselkedésformák. Belefáradtam. Minek kezdjek újra mindent, minek csináljak bármit is, ha utána mindent elveszítek ráadásul csak magam miatt?! Mit tegyek?