Tudom, az idő meg a gyogyszerek mindent megoldanak. Hát nem, csak kezelik a tüneteket. Ami valóban segít, az az akarat, a szándék arra, hogy álljunk fel, nézzünk szembe félelmeinkkel, a zórd valósággal és vágjuk arcon őket. Az élet csak egy fogalom, amit mindenki úgy definiál, ahogy akar, éppen ezért két egyforma élet nem létezik…..ahogyan két egyforma pánikbetegség, vagy bármilyen szindróma sem. Nem hinni, hanem tenni kell, nem feladni, hanem remélni, és legfőképp nem panaszkodni. A panaszkodás csak a gyávaság eszkőze arra, hogy kényelmesen elkerüljük a tettek mezejét. Aki nem akar harcolni önmagáért, megengedi másoknak, hogy eltíporják. Megengedi másoknak, hogy helyette döntsenek a saját sorsa felett. Pedig a saját életünket élni nem varázslat, vagy valami furcsa és érthetetlen kvantumfizikai elmélet. Egyszerüen csak azt kell tenni, amit mások. Gondolkodni és érezni tudunk mindannyian, mégis kevesünk választja azt, hogy úgy éli életét, ahogy az neki jó. Tessék felébredni, és élni egy kicsit! Megszülettünk, megkaptuk a keresztünket. Na és akkor mi van? Lehet ezt jól is csinálni, nem csak úgy, ahogyan eddig megszoktuk. A fenébe is a megszokással és a problémákkal. 35 éves vagyok, tele problémákkal, a sárga lapomat is lesz@rom. Magam vagyok, de nem félek az élettől.