Annyira csúnyának érzem magam, hogy nem merek kimenni az utcára, és ha tükörbe nézek vagy zuhanyoznom kell, gyakran őrjöngeni kezdek. Nagyon szeretnék meghalni, mert úgy érzem, selejtnek születtem, és erre a testem az objektív bizonyíték, valahol viszont érzem, hogy ez nem teljesen igaz. Korábban egyszerűen alapozót tettem az aknés arcomra és felvettem egy push-up melltartót, és jól éreztem magam, fiúkkal is voltak ügyeim. Most viszont, bár az arcom helyrejött, sokkal rosszabbul érzem magam: görbének látom a lábamat, belevágtam a hajamba, kövérnek látom magam, pedig 49-50 kg vagyok, kismellűnek, pedig B-kosaras vagyok, pattanásokat látok magamon, meg mindenféle keléseket meg foltokat meg hájat az egész testemen, és a családom ebből semmit sem vesz észre (legalábbis nekem ezt mondják).

Egyrészt úgy érzem, hogy egyedül “én tudom az igazságot”, mert ugye meztelenül senki se lát, másrészt meg tudom, hogy nem egészen stimmel, amit gondolok magamról. Hónapok óta nem jártam emberek között, orvoshoz a szüleim visznek, próbálkoztam kimenni, de pánikrohamaim lettek, mert láttam, hogy mindenkit undorít a külsőm, mármint az embereket a buszon meg az utcán. Annyira szeretnék újra iskolába járni (magántanuló vagyok két éve) és normálisan együtt lenni másokkal, de úgy érzem, hogy aki valójában ilyen csúnya, annak meg kell halnia. Meg hogy sminkkel és jól megválasztott ruhákkal el lehet takarni a valóságot, de a végén úgyis mindenki rájön, hogy csak egy szar 84-65-82 vagyok, görbe lábakkal, karikás szemmel, kis mellekkel, pattanásokkal, rengeteg narancsbőrrel stb. Szeretnék kilépni ebből, de a külsőm miatt lehetetlennek érzem, mert a lelkemen tudok változtatni, de a sok gusztustalanságon nem. Kilenc éves koromban voltam először pszichológusnál, most három éve járok pszichiáterhez, évekig gyógyszereket is szedtem, semminek semmilyen hatása nem volt.

Van valakinek bármilyen ötlete, tapasztalata? Bármit megtennék, hogy kikerüljek ebből, bármit megtennék, hogy suliba meg később egyetemre járhassak (a jegyeim elég jók voltak), összejöhessek fiúkkal, vagy legalább tiszta lélekkel léphessek ki az utcára és ne kapjak dührohamokat, ha tükörbe nézek.