Nem vagyok orvos, nem vagyok terapeuta,de magamon tapasztaltam meg azt, hogy mire képes ez a betegség. Ezt pedig szeretném megosztani másokkal.

Szívesen várok bármilyen kérdést és remélem, hogy segíthetek.

Blogom: https://lennivagynemlenni.wordpress.com

Csak ki akarom magamból írni az elmúlt két nap történéseit.

2011-ben csináltak egy MRI-t az agyalapi mirigyemről és találtak egy 4mm-es microadenómát.Akkor kezdtem kimászni a pánikrohamos és állandó félelmes időszakomból, úgyhogy az elmúlt 2 év kb. azzal telt, hogy újra megtanuljam élvezni az életet. Terápia és gyógyszerek segítségével manapság szerintem nem idegeskedek többet, mint az átlagember és habár még vannak kicsit feszültebb napjaim, különben jól vagyok. Az egyetlen, amit utálok az az, hogy ha nagyon feszült vagyok, akkor nyelési problémám van, de elfogadom, hogy ez van és bízok benne, hogy idővel elmúlik.

Tegnapelőtt volt az ellenőrző MRI vizsgálat. Abszolút nem voltam ideges, inkább érdekesnek találtam az egészet. Semmi bezártságérzet, a kattogás sem idegesített és az sem, hogy csak negyedszerre tudták beadni a kontrasztanyagot. Másnap dolgoztam és tegnap este mentem a leletekért. Persze, hogy azonnal megnéztem és kicsit megijedtem, mert nagyon hosszú volt a szöveg és voltak benne olyanok, mint ‘halmozott terület’, ‘magasabb intenzitású aktivitás’ meg egy csomó rövidítés. Alaposan magamra parancsoltam, hogy nem keresek ki a Google-ben semmit, hanem ráhagyom a kiértékelést az ideggyógyászra.

Ma 15.00-re volt időpontom. Reggel tarkófájással ébredetem és remegett a lábam, de becsülettel ledolgoztam a napot. Amikor buszra szálltam, akkor jött rám egy kisebb fajta pánikroham, amire már régen nem volt példa. Zsibbadt a bal karom, remegett a lában, hányingerem volt és nagyon melegem. Ahogy ott ültem a váróban, felkészültem a legrosszabbra. Az orvos nagyon kedves és miután mindent alaposan átolvasott, elmagyarázta, hogy a szöveg azért ilyen hosszú, mert 2011-ben csak az agyalapi mirigyet nézték, ő pedig átfogó képet csináltatott és gratulál, mert minden rendben van. Sőt, a microadenomának nyoma sincs.

Annyira megkönnyebbültem! Ahogy hazafelé sétáltam,akkor jött ki belőlem az idegesség, ami szerint tudatalatt már szerda óta bennem volt. Alig vártam,hogy hazaérjek és lefeküdjek a kanapéra.

Normális, hogy valaki  fáradt lesz az idegességtől? Én általában nem vagyok egy semmittevő ember, nagyon nehezemre esik a lustálkodás, de most úgy vagyok vele, hogy okés, most azon kívül, hogy tévézek – amit szintén nem szoktam – és fekszek, semmihez nincs kedvem, de ez nem baj. Tevékenykedhetek még eleget.Mindenesetre egy biztos: ha az ember úgy gondolja, hogy valami nagy baj is lehet, akkor sok dolog egészen eltörpül. Az olyan perfekcionistának, mint én, ez bizony nagy lecke.

Köszi, hogy elolvastátok és bármilyen reakciót szívesen fogadok.

Üdvözelettel:

Sistercrazy

http://sistercrazy123.wordpress.com