Másnap munka közben furcsán teltnek éreztem a bal fülemet, mintha egy lufit tettek volna bele,ami vízzel teli, és olyan erős zúgást hallottam benne, hogy már ettől is hányingerem lett.

Aztán észrevettem,hogy a bal oldalamról beszélnek, nem hallok semmit.

Délután már annyira szédültem, hogy egy kollégám elvitt a fülészeti ügyeletre.

Ott azonnal hallásvizsgálatot rendeltek el, ahol kiderült, hogy a bal fülem gyakorlatilag süket.

Azonnal benntartottak az osztályon. Még aznap éjjel olyan forgó jellegű szédülés fogott el, hogy én csak az ágy szélébe kapaszkodva  tudtam megmaradni, és nem voltam képes még arra sem, hogy a nővérhívó csengőt megnyomjam. Gyalog meg sem mertem próbálni a nővérszobát elérni.

Reggel beszámoltam orvosomnak az eseményről,aki azonnal szteroidos infúziós kezelést írt elő.

Közben készítettek CT-t, BERA vizsgálatot,megnézett otoneurológus, neurológus, szívgyógyász…Sajnos a vizsgálatok Meniere szindrómára utaltak. Két évig próbálkoztunk mindenféle keringés javító gyógyszerekkel, infúziós kezeléssel.

Odáig jutottam, hogy volt olyan hét, amikor 2-3-szor vittek be kollégáim infúzióra, hogy abba tudjam hagyni a hányást a szédüléstől. A rohamok általában 2-3 óráig tartottak.

A munkahelylem veszélybe került,ami azért volt borzasztó,mert 14 éves fiamat egyedül nevelem, egy keresetből, a gyerektartást még hírnévből sem ismertem,hiábamentem bíróságra.

Teljesen magamba zuhantam, az életem élhetetlenné vált, a tartalékaim rohamosan fogytak. Kialakukt nálam a pánikkbetegség, már csak a fiam tartott életben.

Elmentem leszázalékolási bizottság elé, ahol közölték, hogy ez nem olyan betegség, ami indokolná a rokkantosításomat. 42%-ra tették az egészségkárosodásomat,mivel időközben míg a balfülem teljesen elvesztette a hallását,a jobb már jelentős halláscsökkenést mutatott.

De kérdem én: melyik munkahely fogadja el, hogy bármikor hirtelen mentőt kell hívni, mert saját lábon, forgó jellegű szédüléssel nem indulhatok el a kórházba infúzióra.

Végül egy véletlen találkozás egy orvossal sokat segített helyzetemen. Kiderült, hogy a Pécsi Klinikán Pytel professzor egy egyszerű műtéttel egy olyan eszközt épít be a belső fülbe, ami a nyomásemelkedésnél elvezeti a többletfolyadékot, ami a rohamokat kiváltja, így megelőzve a szédülést.

Ennek a műtétnek egy éve, azóta ha vannak is rohamaim, sokkal rövidebbek és enyhébbek.

Mint kiderült, orvosaim ismerték ezt a műtétet,de nem hittek benne. Ezért kellett két-három évet szenvednem.

Egyébként a műtétet követő egy év alatt annyit javult a hallásom, hogy hallókészülékkel már egészen jól értem az embereket.

Mindenkinek javaslom,keressefel a professzort, hátha tud segíteni!