Történetem

Biztosan mindenki, akinél a HPC-t diagnosztizálják, elgondolkozik azon – mitől lehet, mivel érdemelte ki.

Én is elgondolkoztam. Tisztességes életet éltem, nem drogoztam, nincs pirszingem, vért nem kaptam, műtétem sem volt. Az orvosi beavatkozások a fogászat-szájsebészetre, a nőgyógyászatra és a szülészetre korlátozódtak. Persze bármelyiken előfordulhatott volna fertőzés, mégis leginkább egy dologra gyanakodtam az – akupunktúrára….

Úgy alakult a munkám, hogy sokat utaztam és hosszabb ideig éltem keleten. Egy súlyos gerinc problémából kezeltek ki gyorsan és hatékonyan, hagyományos akupunktúrával, azaz tűvel. Kicsit féltem, hogy esetleg nem megfelelő a sterilitás, de már alig tudtam járni, a hagyományos kezelések nem segítettek.

Az 1980-as évek végén kezdődtek a májfunkciós eltéréseim, több kivizsgáláson voltam, a diagnózis: „A” típusos vírusfertőzés. Semmi markáns tünetem nem volt. Jellemző volt a jobb bordaív alatti változékony intenzitású nyomás és fáradékonyság.

Ma már tudom, hogy azokban az években még nem tudták kimutatni a „C” vírust, de elképzelhető, hogy már akkor hordoztam.

Amikor 2008-ban mutatták ki a C vírust a szervezetemben. Mielőtt elkezdtem a Ribavirin+Interferon kezelést, sokáig hezitáltam. Alapos ember vagyok és igyekeztem minél többet megtudni a kezelésről, illetve a mellékhatásokról. Eléggé elrettentett. Végül mégis belevágtam. Belevágtam, mégpedig azért, mert mint tudjuk a C vírusfertőzés sokáig alig észrevehető tüneteket produkál, de ha a feltételezésem szerint az akupunktúra során kaptam, akkor már kb. 20 éve hordoztam. Irodalmi adatok szerint 20-25 év vírushordozás után komolyabb tünetekre lehet számítani. Nem akartam megvárni a komolyabb tüneteket!

A kezelés megkezdése előtt nagyon hiányzott egy konzultáció kezelt vagy kezelés alatt álló „sorstárssal”, de sajnos nem sikerült. A kezelés megkezdése után, amikor beléptem a VIMOR-ba, az akkori titkár (gyógyult sorstárs) több alkalommal türelmesen és segítőkészen elbeszélgetett velem telefonon. Ő volt nekem a „szalmaszál”. Bíztatott, hogy kitartás – van remény a gyógyulásra. Megígértem neki, ha meggyógyulok – elmesélem a gyógyulás előtt állóknak egy VIMOR találkozón a történetemet. Sajnos Ő nem érte meg az én gyógyulásomat, elvitte egy infarktus.

Igaz, azt mondják, hogy 3 évvel a kezelés befejezése után dől el végleg a gyógyulás, nekem még csak 2 év telt el, de a kezelés 12 hete óta negatívak a leleteim, a kezelőorvosom szerint jók az esélyeim a gyógyulásra.

A kezelésem ideje alatt én hiányoltam a „gyógyultak” bátorítását, ma már kicsit jobban megértem, a mai rohanó világban nehéz megszervezni a kapcsolattartást a kezelés alatt állókkal. Ezért is örültem meg ennek a fórumnak, és itt próbálok meg régi ígéretemnek eleget tenni.

Amikor „belevágtam”, a májfunkciós értékeken kívül nagyon jó volt a vérképem és alapjában véve jól éreztem magam. Az első 4 hétben „hősiesen” álltam a megpróbáltatásokat, az eredménye a vírusszám drasztikus csökkenése volt.

A 12.-ik hét végére sokat fogytam és gyengültem, de az eredmény nem maradt el, a vírusszámom nulla lett. Ettől kezdve nehezebb időszak következett, sokat romlott a vérképem, jelentkeztek a szokásos tünetek (rossz közérzet, fáradtság, izzadás, vérzékenység, hajvesztés) gyakran nagyon gyenge voltam.  Kevés segítséget kaptam, ezért annak érdekében, hogy a kezelést folytatni tudjam és a munkámat is el tudjam látni lézer-akupunktúrás kezelésre jártam, ami nekem sokat segített. Így a kezelés teljes ideje alatt  tudtam dolgozni.

Voltak időszakok, amikor a fizikai nehézségek mellett lelkileg is nehéz volt. Ennek ellenére az olyan segítségeket, mint altatók, nyugtatók én nem vettem igénybe, a magam erejéből győztem le a nehézségeket. Ezzel leginkább azt szeretném „mondani”, hogy még egyedül vagy kis segítséggel is végig lehet csinálni a kezelést!

Egy megértő, segítőkész család, pedig egyenesen Isten áldása lehet a bajban, fél gyógyulással felér!

Nagy izgalommal vártam a kezelés utáni első hónap végén a vírusszámlálás eredményét, amely a féléves és a másféléves eredményekkel azonos, azaz nulla volt.

A kezelés befejezése után a szervezet nagyon megkönnyebbül, gyors regenerálódás kezdődik. Sajnos az elveszített kilókat is gyorsan vissza lehet szerezni, ha nem vigyáz az ember, még többet is. Egy kis diétával, mozgással – egyszerűen egészséges életmóddal, az elhízás elkerülhető, ami a máj szempontjából is nagyon lényeges.

Igaz, nem nyertem vissza teljesen a régi energiámat, de közben 57 éves lettem. Ma is dolgozom, mert a nyugdíjkorhatár elszaladt előlem.  Nagyon remélem, hogy a kezelés befejezését követő 3.-ik év végén gyógyult lehetek!

Nem részleteztem a kezelés tapasztalatait, de akit érdekel, nyugodtan kérdezzen. A munkám miatt lehet, hogy nem tudok azonnal válaszolni, de amint módom lesz rá, megteszem.

Mindenkinek eredményes kezelést, melyhez erőt és kitartást kívánok! Hinni kell Önmagunkban és bízni a gyógyulásban!

Üdvözlettel:

Strelícia