Úgy 1 évvel ezelött kezdödött az egész késö este. Arra riadtam fel hogy nem dobog a szívem nagyon megijedtem és egyböl felugrottam az ágybol. Másnap nem volt semmi bajom és azt hittem hogy állmodtam az egészet és megnyugodtam. Ám 1 hét múlva megint elkezdödött akkor már zsibbadtak a kezeim fájt a melkasom meg ugy éreztem hogy elfogok ájilni. akkor este nagyon rosszul voltam és kihivtuk az ügyeletest aki megálapitotta hogy pánikrohamom volt irt fel frontint és azt mondta hogy naponta 3x szedjek be belöle és jobb lessz. szedtem 2 honapig mikor kiderült hogy kisbabát várok és elmentem a háziorvoshoz hogy megkérdezem hogy szedhetem e a gyogyszert terheség alatt és sajnos abba kellet hagynom mert ártot volna a babának.

A 9 honapot végig szenvedtem már sokszor azt mondtam hogy én igy nem akarok élni. a tünetek mégroszabbak lettek olyanok voltak hogy ugy dobogott a szivem mintha kiakarna ugrani a helyéröl ugyanugy zsibbadtak a kezeim fájt a mellkasom ájulásérzésem volt és nagyon nagy halálfélelmem ami nagyon rossz. megszületett a kisbabám 2honapja és azota szedem a rivotrilt és az nekem jo mert ha jön a roham beveszek egyet és megnyugtat de a halálfélelmem akkor se mullik el sajnos. nem jo igy ilyen betegségben élni szeretném ha a régi életemet fojtathatnám. köszönöm hogy elolvastátok én fiatal lány vagyok csak 25éves. irjatok ha ennyi idösek vagytok és ha tiis pánikbetegek vagytok. jo ha valakivel megtudod osztani mert akkor valamilyen modon megnyugszol szerintem. mégegyszer köszönöm. sziasztok