Szeretném megtudni, hogy a parkinson kóros betegeknek jár-e a törvény szerint szja. adóalapot csökkentő kedvezmény? Én a 335/2009. (XII.29.) Korm. rendeletet végignéztem de a parkinson kórt nem találtam benne. A segítséget előre is köszönöm.

Szi72

Szeretném megkérdezni a véleményeteket, a parkinson kór és a munkahely, illetve munkatársak egymáshoz való viszonyáról. Az Én munkahelyemen kevesen tudják – csak a legkedvesebb kollegáim és a közvetlen főnököm –  hogy parkinson kóros vagyok. Nem a szégyen tart vissza attól, hogy másnak is elmondjam csak a munkahelyemet féltem. Az igazság az,  akik régebb óta ismernek, látják, hogy nem kerek valami, de legalábbis eddig még nem tették szóvá. Nem akarok dicsekedni a betegségemmel, de aki rákérdez annak szívem szerint elmondanám. Nekem nincsen tremorom (remélem nem is lesz) de a mozgás lassulását sokan észreveszik.

Kedves sorstársak nektek már volt ilyen vagy ehhez hasonló problémátok?

Abban is érdekel a véleményetek, hogy ha új munkahelyre mennék (nem önszántamból) ott megmondjam a betegségem vagy ne?

Ha van tapasztalatotok, véleményetek kérlek írjatok.

Köszönöm: Szi72

Nem tudom láttátok-e a címben említett filmet. Egy fiatal (26 éves) parkinson kóros lányról szól. Romantikus film, úgyhogy lehet hogy a férfiak nem szeretik de szerintem érdemes megnézni. Volt benne egy véleményem szerint szuper megállapítás amit egy parkinson kóros sorstárs mondott.

“Legyél büszke arra hogy parkinson kóros vagy, mert ha nem vagy büszke rá, attól még az vagy.”

Én többet nem fogok szégyenkezni a betegségem miatt. Szégyellje magát az aki tudatlan és elítél pedig nem is tudja, hogy beteg vagyok nem pedig drogos vagy alkoholista.

Jobbulást Mindenkinek: Szi72

Pár hónappal ezelőtt az egyik tudományos TV csatornán a drogokról és azok a szervezetre gyakorolt hatásairól volt szó. Ebben az egyik tudós azt nyilatkozata szerint tudományos kísérletek igazolják, hogy a nikton emeli az agy dopamin szintjét. Utána néztem a neten és érdekes dolgokat találtam.

Szeretném megkérdezni tőletek hogy erről hallotattok-e vagy szerintetek lehetséges-e? A netes cikkek szerint a kávé is emeli a dopamin szintet, és állítólag sokkal kevesebb dohányos lesz PK-s, mint  nem dohányzó. Én dohányzás ellenes vagyok de lehet hogy egy próbát megér.

Nagyon kedves tőled hogy írtál nekem és segítesz. Az igazság az hogy nekem legalábbis egyenlőre nincsenek túlmozgásaim “csak” a jobb kezem és a jobb lábam “ügyetlen”. A Neurológiai Klinikára a Balassa utcába is voltam DNS vizsgálat miatt és ott mondta egy nagyon kedves orvos – a neve most nem jut eszembe – hogy majd a későbbiekben 10-20 év múlva lehet hogy szükség lesz a műtétre. A műtéttől félek egy kicsit de ha olyan rossz állapotban leszek akkor nem fog érdekelni a félelem.

Nem tudom abban tudnál-e segíteni, hogy kinek mondjam mondhatom el a betegségem. A legközelebbi családtagok persze tudják ( az anyósomat kivéve), de rajtuk kívül kettő ember tudja csak. Egyszer valahol azt olvastam, hogy ha már el merem mondani másoknak is az jó. Én ebben nem vagyok olyan biztos. A munkahelyemen azonban sokan észrevették hogy nem stimmel valami. Szerencsére a PK-ra nem gondolt még senki. Én néha már úgy érzem hogy jó lenne ha elmondhtanám , de nem akarom hogy sajnáljanak vagy netán kirúgjanak a betegségemért. Ha tudsz segíteni ebben kérlek válaszolj.

Megköszönném a közösség többi tagjának  ha Ők is  írnának az ilyen irányú tapasztalataikról.

Ez a kór nálam három évvel ezelőtt 35 éves koromban kezdődött. Észrevettem és persze a családtagok és a kollegák, hogy a mozgásommal nincs valami rendben. Lelassúltam. Ez azért nem volt annyira feltűnő, mert amúgy sem voltam egy “tűzről pattant menyecske”. Elmentem egy neurológushoz (mert migrénem is van) a fejfájásommal és a mozgásom meglassúltsága miatt. Elhajtott. Azt mondta hogy semmi bajom. Következő évben mivel a mozgásom nem “gyorsult be” elmentem a problémmámmal ahhoz a doktornőhöz, aki a mgrénemmel kezelt. Ott megállapították vérvételel MR vizsgálatok és lumbálás után, hogy vagy parkinson kórom van vagy wilson kórom.(A wilson kór a réz anyagcsere zavara.) Mivel a wilson kórt rengeteg vérvizsgálat és a szemészeti vizsgálat sem igazolta maradtunk a PK-nál. Amikor ez végérvényessé vált összeomlottam. Egy hétig sírtam és el akartam válni, mert szerintem egy genetikai selejt voltam. A férjem alig győzött vigasztalni és azt mondta amit ennyi idős korban egy ilyen betegség tudatában kevesen mondanának.  Mi összeházasodtunk és megfogadtuk, hogy jóban és rosszban is együtt leszünk. A válásról hallani sem akart. Azóta összeszedtem magam nagyjából általában nem hagyom hogy a pánik eluralkodjon rajtam, de a betegségre jellemző depresszió néha előjön. Valahol azt olvastam a betegséget az fogadja el aki el meri mondani, hogy beteg. Én még nem jutottam el odáig. Ebbe az is belejátszik, hogy nem szeretném a sajnálatot látni az emberek szemében. Az a pár ember aki tudja (főleg az Anyukám) is zavarba hoz, ha sajnál. Reménykedem, nem a gyógyulásban (habár miért ne) legalább abban hogy ne rosszabbodjon. Örülök. hogy végre szólhatok a sorstársakhoz és Ők is szólhatnak hozzám.