Én egy 20 éves BPPV-s fiú édesanyja vagyok. Először 3 évvel ezelőtt tapasztaltuk ezt a betegséget a fiamnál, de az akkori gyerekorvos nem ismerte fel a betegséget, azt hitte, hogy valamilyen vírus okozza, és pihenést javasolt. Kb. 3 hét kellett hozzá, mire teljesen rendbejött. Természetesen nagyon megijedtünk, de a tünetek teljesen elmúltak. Két év után megint jelentkeztek, de akkor már nagyon erős szédüléssel és hányással. Beutalták a kórházba, ahol ránézésre rögtön mondták, hogy mi a baja. Infúziót kapott Rivotril nyugtatóval, amitől rendbejött. Sajnos most megint előjött a problémája, de most már tudja, hogy a félig ülő, félig fekvő helyzettől alakult ki, mert úgy nézte a rosszullétet megelőző napon a TV-t. Valószínű, hogy ez a testhelyzet váltja ki nála a rohamot, de csak kicsit később jön ki. Azt javasolták a kórházban is, hogy gondolja végig, hogy mit csinált a rosszullétet megelőzően, mert csak úgy tudja elkerülni a rohamokat, ha már sajnos többször átesett rajta, és figyeli magát. A neurológus javasolta az ún. Epley módszert, ami nem nagyon használt még eddig. Tudomásunk szerint nem tudják mitől van, és nem is tudják, csak tünetileg kezelni. Amikor jön a rosszullét, Deadalon kúpot kell használni, hogy ne szédüljön annyira a beteg és ne hányjon, utána lehet bevenni Rivotril tablettát, mindezt jeges folyadékkal. Talán enyhül a rosszullét és nem tart olyan sokáig, mert így nem lehet tanulni, dolgozni. A migrénhez hasonlították, amit szintén nem tudnak gyógyítani, csak az 1-2 napig tart, ez meg 10-20 nap, ami borzasztó. Soha nem hallottunk előtte erről a betegségről, de meglepő, hogy mennyi ilyen beteg van. A fiam amerikai focizott 3 évig, mi arra gondolunk, hogy akkor kaphatott nagyon erős ütéseket, amitől kialakulhatott ez a betegség, de igazából csak találgatunk.

Ez a fórum nagyon jó lehetőség arra, hogy az ilyen betegek megosszák egymással a tapasztalataikat, hátha tudnak egymásnak segíteni.

Üdvözlettel: egy BPPV-s édeasanya