1988. óta küzdök a depresszióval , ezek szerint hiába. Sokféle gyógyszerrel próbálkoztam , de tartós sikert egyik sem hozott.2009.-ben új helyre költöztünk , új munkahely,ahol nem ismertek , s nem is értékelték igazán az erőfeszítéseimet. A végén már odáig fajult az állandó megfelelési kényszerem , hogy ha otthon voltam , szabályos lelkiismeretfurdalásom volt , hogy mért nem a munkahelyen vagyok. Testileg , lelkileg leamortizálódtam.  Új barátokat nem találtam , csak a család volt körülöttem , ami ugyan jó dolog , de az ember vágyik más társaságra is . Önértékelési zavarom volt , /és van /senkinek érzem magam , akivel mások nem akarnak barátkozni . Ez odáig fajult, hogy tavaly öngyilkosságot kíséreltem meg , ami kis híján sikerült.Talán jobb lett volna.a pszihiáter -akihet járok -gyógyszerekkel próbálkozik , ami a túlsúlyomra rátett még 10 kg , ettől mégrosszabbul vagyok.Az utcára sem megyek ki egyedül , csak ha orvoshoz megyek .Itthon biztonságban érzem magam.Ha boltba kell mennem ,harc van a férjemmel , mert vagy vele megyek , vagy nem megyek és kész. Ő lustának tart engem . Egyik nap a világot meg tudnám váltani annyi az energiám , takarítok , ellátom a háztartást , másnap az ágyból nehéz kikelnem , akkor jóformán csak lézengek .Tud valaki tippet adni , hogy neki hogy sikerült kimászni a gödörből ?