Az életem igen táv időtartamra nézve feltétlen gyógyszerekn nélkül szeretném elképzelni. Valószónílüeg legtöbbetek osztozik ebben a véleményben. Azonban már elég régóta nem vagyok teljesen önmagam. Mi másban is nyilvánul, mint a folyamatos zsörtölődésben, teljesítménykényszer során rám törő mérhetetlen stresszben, és ezekkel karöltve egy általános önbizalomhiányban. Akik olvasták előző történetem tudják, hogy szedtem Myrallt, olyan mint a Remotiv kb. egy hónapig, de semmi javulás. Nyáron nagyon szerettem volna átütő eredményeket elérni ez ügyben, de semmi. Pszichiáterem akkor nem írt fel gyógyszert, lehet, h kellett volna. E hét kedden azonban Cipralexet felírt, mivel korábban szedtem Citapramot, azzal azonban voltak gondjaim, nagyon megnehezített a koncentrációban, és memóriazavaraim is voltak. Mióta szedem ezen új szert, nem tudok normálisan aludni, inkább úgy írom, hogy jószerivel semmit. Érdekes, hogy azonban érzek pozitív változást. Kevéssé van jelen a feszültség, szabadabban tudom magam kifejezni, ennek örülük. Ám tudom, hogy hosszan képtelen ebben az állapotban maradni. Nagyon, de nagyon remélem ez csak átmeneti állapot, és csakhamar beáll a szer e mellékhatás megszűnése mellett. Ma már egy felet vettem csak be (10 mg a szer szal 5 mg), bízom benne, ha megszokom fokozatosan, néhány nap után visszatérhetek az egy bogyóra. De nagyon félek az estétől. Nem tudom, hogy milyen hozzászólni valótok lehet mindehhez, ha valami felsejlik bennetek, írjátok meg bátran, köszi.

24 éves egyetemi hallgató vagyok és már több éve rám nyomja bélyegét ez a keserű kor. Szedtem már bogyókat, amik pozitív mód hatottak az általános kedélyállapotomra, úgy éreztem, hogy sikerült újfent megtalálni önmagam. Ám negatívumokat is hoztak. Citapram-ot kaptam és naon megnehezített valamiért a koncentrációban, ami nekem elemi kérdés, hogy jól működjön és ez persze memóriazavarokkal is társult. Felhagytam hát a szedésével, mikor minden stabilnak tűnt, de megint úgy érzem, hogy kezd elmérgesedni a szitu. Gyakran érzem magam feszültnek, gyakorta fáj a fejem, amit már sajna olyan tipikus depis fejfájásnak tudok be a tünetei miatt. Járok pszichológushoz, de úgy érzem, nem ér semmit. A gyógyszerektől ódzkodom, hisz nem akarok egy életen át mankókra szorulni, a magam bőrömben én szeretném gyakorolni a maximális kontrollt önmagam felett. Nem tudom, mi tévő legyek, kérlek segítsetek!