Hát nem is tudom hol kezdjem, hiszen az én történetem elég fura…az egész ott kezdődött, hogy 97 kilósan nekiálltam egy fogyókúrának. Annyian szekáltak, lenéztek és kinevettek, hogy nem tudtam tovább tétlenül tűrni ezt. Ez kb. másfél éve történt. Szépen ment a fogyókúra,leadtam 25(!) kilót. De aztán egyre rosszabb lett….egyre többet fogytam..és egyre vékonyabb akartam lenni. Vékonyabb mindenkinél. Közben találtam egy lányt, akiért az életemet odaadnám és egyszerűen megőrülök érte. Ő sem tudott rajtam segíteni sajnos pedig hallgatnom kellett volna rá.:( De nem tettem és ez hiba volt. A kapcsolataim a barátaimmal megromlottak, társaságba nem járok, zárkózótt vagyok és nagyon-nagyon feszült. Amikor már 55 kilósan úgy néztem ki, mint egy roncs, be kellett feküdnöm a kórházba. Most 62 kiló vagyok, 17 éves koromhoz és 177 centi magasságomhoz képest ez megfelelő. De igyekszem hízni. Rendszeresen napi 6szor eszem és súlyzózok is mellette.

A gond a viselkedésemmel, személyiségemmel van. Nem is olyan rég sorozatosan, szinte naponta vagdaltam magam. A barátnőm és a szüleim is kikészültek:( Azóta leszoktam róla, de mindig visszatérő gondolatom ez a pótcselekvés:S. Már én sem értem magam: mindenki szeret, de mégis boldogtalan vagyok, viszont a barátnőmet imádom, érte mindent megtennék. Céljaim nincsenek, ha vannak is, belekezdek és már abba is hagyom mert az önbizalmam nulla. A szerelmem is panaszkodik, hogy már nem szeretem és miért teszem ezt vele,miért bunkózok, miért van ez,mi van velem. Kérlek segítsetek, mert úgy érzem már sosem leszek a régi, aki szeretnék lenni! Úgy érzem ez borderline…