46 éves, gyógyultnak kikiáltott borderline szindrómás nő vagyok. Életemben mindösszesen kétszer voltam szakembernél. Több évtizedes szenvedés után, tavaly mentem el a pszichológushoz. Tettem mindezt azért, mert úgy éreztem el kell mesélnem valakinek, hogy min mentem keresztül én és a betegségemnek kitett környezetem.

Érdekes módon ekkor már nem, illetve csak alig érezhetően áltak fenn a betegségre jellemző markáns tünetek.

A szakember a tesztek és a beszélgetés alapján megállapította, hogy borderlin szidrómában szenvedtem, (melyhez más pszichiátriai megbetegedés szerencsére nem társult), de már nincs teendő az álapotommal, mert a betegségből alig érzékelhető valami. Kérte, egy hónapig vezessek “hamgulat naplót” és azzal menjek vissza. Gyógyult zárójelentéssel a kezemben távozhattam. Sorstársak! Ez annyit jelent, hogy a tündértánc a pokolban nem tart örökké. Segítség és gyógyszerek nélkül sikerült megnyernem a háborút. Bár sok-sok csatát a betegség

nyert meg, de magát a háborút én magam. Nagyon sokáig azt gondoltam, hogy nem beteg vagyok, csak neveletlen és hisztériás. Letudtam azzal, hogy mint a szüleim mondották volt, kibirhatatlan a természetem.

Több sikertelen párkapcsolat után és nagycsaládos anyaként kb. 35 éves koromban tudatosodott bennem, hogy többről van szó, mint a kiálhatatlan természet. A viselkedésem miatt állandó lelkiismeret furdalás gyötört. Tudtam, hogy én nem szeretnék ilyen lenni. Vagyis akaratomon kívül történnek velem az események, kvázi beteg vagyok. Sajnáltathatnám magam, mert túl estem gyermekkori szexuális bántalmazásokon, és egyébként is egy diszharmónikus családban nőttem fel, ami magyarázattal szolgál a betegség kialakulására, de mégsem teszem ezt. Mert míg ezzel magyarázzuk a fennálló állapotot, addig nem fogunk késztetést érezni a gyógyulni akarásra. A szakemberek szerint a betegség lényege, hogy a borderek fő motivációja a társfüggés, a magánytól való félelem. Ezért színészkedünk. Nem tudjuk elfogadni ha nem mi diktáljuk a feltételeket. Nincs kudarctűrő képességünk és képtelenek vagyunk a kompromisszumokra. Persze mindezekről nem tehetünk, ami segít ugyan a lelkiismeretfurdalások leküzdésében, ami egyébként nagyon fontos momentum! Elengedetlenül szükséges a gyógyuláshoz, de nem elegendő. Állítom a többi tünet önsebzés, üresség érzés, stb. mind a benned tomboló lelkiismeretfurdalás eredménye, hisz utálod magad azért , mert ilyen vagy. Nos, én kidolgoztam egy öngyógyítási folyamatot, mely a betegségből adódó helyzetek többségére alkalmazható. Ennek köszönhetem, hogy 10 évnyi öngyógyítás után mentálisan rendben vagyok. Szeretettel felajánlom a segítségemet minden sorstársamnak. Van kiút! Kezd el mielőbb tudatosítani ezt magadban, hisz nem csak önmagad számra, de a környezeted számára is pokol a szerető-gyűlőlködésed. Sosem késő tenni ellene! Ha nekem az elején segítő kezet nyújtott volna egy tapasztaltabb sorstársam, akkor nem okoztam volna annyi szenvedést a szeretteimnek. A gyereket nevelőknek különösen igyekezniük kell a gyógyulással, mert helyre hozhatatlan károkat okozhatnak a srácaik személyiségfejlődésében. S, ne is említsem azt, hogy mennyire rossz érzés egy anyának, ha a saját gyermekei hidegülnek el tőle. Bár egy gyógyult border még ezt is tudja kezelni.