Egy teljesen életerős, mindenben aktív, “pörgős” srác voltam. Rengeteg baráttal, ismerőssel, és a  párkapcsolatban sem szenvedtem hiányt… Buli, szórakozás, haverok, mint a mesében.

Középsuli után jött a fősuli, Pestre vettek fel, de az első félév nem sikerült, passziváltam. Amíg otthon voltam annyira megszerettem főzni, hogy haverommal jelentkeztünk szakács suliba (vele járt a mindennapos bejárás: reggel 6:20-as busz, du.-án 4-5 körül értem haza) ez ment egy ideig. Kimerültem, az egész napom elment utazással, kezdtem belefáradni.

Ezután kezdődtek a gondok… A reggeli buszozásnál egy idő után fura érzésem támadt, enyhe hányinger, szédülés. Nem tudtam mire fogjam, de ez addig fajult, hogy sokszor már nem bírtam ki az 1 órás utat, le kellett szállnom a buszról. Egyszerűen féltem, hogy elhányom magam, és elájulok. ( Egyébként sem vagyok egy erős idegzetű ember, a tűt és orvost messze kerülöm..) Érdekes volt, hogy amikor leszálltam megszűntek a tüneteim.

Aztán jöttek a reggeli gyomorégések, felkelés után szédelgés, hányinger. Családom és a barátnőm is féltettek, mindenki arra gondolt, biztos legyengült az immunrendszerem stb. Kipróbáltam mindent ( savlekötő, energiaital (alacsony vérnyomáshoz), vitaminok) de semmi sem segített. Telt az idő jöttek a hiányzások, orvosi igazolás, de egy idő után minden elfogyott. A doki már nem tudott segíteni, kaptam egy csomó beutalót, felhozta a laborvizsgálatot (több se kellett egy ilyen embernek, már a hallatára is rosszul lettem). Egyiket sem akartam, nem mentem el a vizsgálatokra, éreztem hogy fizikailag nincs bajom. Szedtem vitamint, homeopátiás szereket de nem éreztem változást. Akadályozott a mindennapokban, reggel és este is. Amikor rosszul éreztem magam feszültebb és idegesebb is voltam. Barátnőm eközben végig kitartott mellettem. Sikerült elvégezni a vérvizsgálatot (reméltem, majd kiderül mi a baj) de semmi rendellenes nem volt.

Sok utánaolvasással naggyából rájöttünk mi is lehet a problémám. Ekkor már eltelt legalább 2 év, a gondjaim egyre súlyosbodtak. Egyetlen pozitív dolog a nyár volt, ilyenkor mindíg jobban éreztem magam. Próbáltam nem rá gondolni, és kerültem azt ami kiválthatná a tüneteket. alig jártam el valahová, kevesebb barátom lett. Belevágtam újra a fősuliba, immár albérlettel, ismerősökkel. Arra gondoltam, ez majd enyhíti a panaszokat, de nem. Annyival könnyebb volt a dolgom, hogy nem kellett hajnalba kelnem( általában felkelés után legalább 2 óra kellett amíg teljesen észehez tértem, addig valahol a szoba sarkában ültem, és vártam amíg megszűnik ez az émelygés, izzadás, hányinger), és ha nem volt kedvem bemenni egy órára, akkor egyszerűen nem mentem be, nem volt következménye.

Barátnőm sem bírta ezt továbbb nézni, és az ő akaratánál fogva felkerestünk egy pszichiátert. Teljesen el voltam keseredve. Erőt vettem magamon, elmentem, majd egy beszélgetés után jött a Paroxat, és a Xanax.  Nagyon gyorsan változott a közérzetem, pár hét után sikerült újra beülnöm órákra, boltba menni. Természetesen nem szüntek meg a tüneteim, de nagyon mérséklődtkek, és ez rengeteg erőt adott. Újra éltem az életem. 3/4 év után elhagytam a gyógyszert. Nem volt könnyű, és 100% – os gyógyulást sem eredményezett, de minimalizálta a tüneteimet, amiket már én is tudtam befolyásolni. Rájöttünk a dokival, hogy lehet a párkapcsolatom is oka a betegségnek, de nem akartam elhagyni a barátnőmet, pláne ezek után.

Eltelt 1 év, rengeteg stressz élt, meg én sem éltem túl egészséges életet.. most jön az uccsó félév a suliban, szakdoga, vizsgák.. Utolsó héten amikor levizsgáztam fura dolgot vettem észre magamon. A jobb lábam elkezdett görcsölni, feszülni. Gondoltam majd elmúlik, de nem. Jött a B vitamin, kálcium, magnézium kúra, de nem segített. Rájüttünk, hogy egy izom “csomó” okozza a gondot, több hétig szenvedtem vele a nyár elején, már szinte az elkeseredettség határán voltam.Újra előjött a reggeli rosszullét, buszra egyik napról a másikra nem tudtam felszállni (elkezdett zsibbadni, görcsölni a lábam – mikor leszálltam elmúlt).  Tudtam hogy újra előjött, a pánik, de most úgy érzem nem tudok ellene tenni. Ráadásul most hozzátársulnak ezek az izomgörcsök is.  Megy a vitamin kúra, omega-3, elkezdem szedni a xanax-ot. Érzem , hogy barátnőm sem fogja sokáig bírni, rengeteget veszekszünk, elege van hogy ha rossz a kedvem mindenhez negatívan állok. Sokszor ez már nem is pánik, hanem szorongás meg egy kis depi is. Rossz azokra a dolgokra gondolni, amiket nem akarok megcsinálni. Próbálok többet kimozdulni, mindenhová kerékpárral járok (elvileg a sport az jót tesz). Nem akarok újra dokihoz menni, de lehet nem fogom tudni elkerülni….