Az én történetem tavaly novemberben kezdődött. Egyik éjszaka egyszercsak nehezebben tudtam venni a levegőt. Nagyon megijedtem, berohandtam a városi sűrgősségi osztályra. Vérvétel, EKG, semmit nem találtak. Annyit mondtak, hogy a káliumszintem nagyon alacsony, így kaptam infúziót, meg felírtak panangint és frontint. Pánikrohamnak diagnoztizálták. Igen ám, de a fulladás azóta sem múlt el. Azon a héten még kétszer voltam a sűrgősségin, mert féltem elaludni is, hátha megfulladok. Az egyébként alacsony vérnyomásom hetekig 150 küröl volt, 160-as pulzussal. Rengeteg vizsgálaton részt vettem, de negatív volt. A fulladás azonben nem szűnt meg, állítólag a szorongás folytogatott. Elkezdtem pszichiterhez járni, gyógyszert szedni, de semmi javulás nem történt. Ez a mai napig fennál, a tüdőgyógyász közben megállapított hogy állandóan hiperventillálok. Elküldött izotópos vizsgálatra, de az is negatív lett. Ez a nem is tudom igazán micsoda, pánikbetegség vagy szororngás vagy tudom is én mi a bánat… egyszerűen tönkretette az életem. Aludni nem tudok, még négy xanax mellett sem, mellete még venlaxgen-t szedek, de semmi hatás. Se éjjelem, se nappalom, már érzéseim sincsenek. Úgy szoktam fogalmazni, hogy már mindent elvett tőlem az élet, csak a fizikai testem hagyta meg. Pedig mindenem megvan mint rég, az állásom a párom, a barátaim, mindenki aggódik értem és bíztat, de egyszerűen nem tudok a régi önmagam lenni. Állandóan rajtam van a hiperventilláció és nem rohamokban jelentkezik és semmi sem oldja. Volt már valakinek ilyen panasza? És ha igen, hogy gyógyult ki belőle? Nagyon el vagyok keseredve, idén már babát terveztünk a párommal, 35 éves vagyok, szóval ideje lenne már… Szorongás tényleg okozhat ilyesmit?