Fekszem a napon, szivom magamba a melegét, széttárom a karjaimat, és közbe csak azon gondolkozom, hogy legszivesebben Meghalnék. De nem lehet! Nem tehetem van két gyermekem. Erőltetem, szinte bele izzadok hogy legalább ilyen erősen inkább arra gondoljak Élnem kell, élnem Miattuk, és a Férjemért.. Túl egyszerű lenne feladni.. Nem fair, más is küzd nap mint nap. De mégis a könnyebb utat választanám. Belefáradtam, gyönge vagyok, és Teljesen egyedül. Fáj hogy nem tehetem meg, jobban fáj mint bármi ezen a világon…

Jó hireim vannak! Három napja tiszta vagyok! Végre. Mertem megtenni a lépést, és mostmár járom a “jó” utat!

Az úgy kezdödött, hogy egy héttel ezelőtt hatalmasat beszélgettem kedves Férjemmel. Elmondtam neki szivem mélyéről jövő összes fájdalmam, kétségem, s ő meghallgatott. Elmondtam és végre megérezte mennyire ki szeretnék gyógyulni a bulimiából. Mennyire elszánt vagyok, mennyire menekülnék előle, mennyire szakitanék már ezzel az évek óta tartó önpusztitó életvitellel. Könyörögtem segitsen nekem, hiszen akárhányszor elhatároztam másnapra beigazolódott egyedül kevés vagyok, ő is rendkivül fontos erő lenne gyógyulásomhoz. Egy hétig gondolkozott, majd most vasárnap döntött, segit nekem. Eddig, 14 évünk alatt minden nehézséget ketten, együttes erővel sikeresen átvészeltünk, óh és mennyi volt… Határtalanul boldog lettem, végre mintha levették volna Rólam béklyóim, súlya nem nyomasztott tovább, nem kinzott a büntudat, nem éreztem folyton a rettenetes küzdelmet harcolva egy testben… Hétfőtől egészséges, különleges, kedvenc ételeket eszem, büntudat nélkül, izlelgetek, élményt szerzek, próbállom ujra megtanulni, hogy ne féljek az evéstől, az ételektől… Tudom ez még csak három nap… De erős vagyok. Tudom tovább is. Az sem tántoritott el hogy csalódtam a kivülről kért segitségbe, a pszichológusnő egy-két levél után elhagyott, nem jelentkezik hetek óta… Volt még az új életem kezdete előtt egy hatalmas, sarkallatos pont: Felvállaltam családom előtt betegségem. Gyermekeim elé álltam és elmondtam hogy gondom van az evéssel, amiből ki szeretnék gyógyulni. Féltem, nagyon, de megérte. Igaz még kicsik mégis érezték a helyzet súlyát. Bátoritást kapok tőlük nap mint nap. Elmondtam mire számithatnak a gyógyulás elején: idegesség, feszültség, oknélküli kiabálás, és  beleegyeztek, vállalták velem együtt. Megjegyzem szerencsére ez még nem volt, de tudom egy hét eltelte lesz nehéz, utána már felfelé haladok, érzem, és hiszem. Sokat gondolok az itt kapott hozzászólásokra, tanácsokra, segitségekre. Minden szent szavát betartok, követek. Áldom rabbi és Ikszypszilon támogatásait amiből mindig tudok erőt, ötletet meriteni.

Rengeteget gondolkodtam miért pont most jött el az időm?

1. Mostanába kezdett rendeződni adósággal teli életünk, helyre kezd állni az anyagi háttér, s én mint perfekcionista, végre nem kell az elszegényedéstől tartanom. Ami persze szintén látszik most hogy más jellegű ételeket eszünk, (izgalmasakat, finomakat, változatosakat) kevesebb pénzből kijönnek, igy megmaradt összegeket félreteszem, ez rendkivül inspirál jó kis hétvégi programokat tudunk belőle fedezni.. Amúgy is mióta gyermekeim megszülettek minden gondolatom hogy nekik élménydús gyermekkort teremtsek.

2. Beiratkoztam nyelviskolába. Mélyen magamba néztem, és utána jöttem rá mennyire nyomaszt, és büntudattal tőlt el hogy nem tudom a nyelvet jól, nem tanultam sajnos csak Angliába költözésünk előtt egy évvel kezdtem valamennyit magamra szedni, de itt látszott ezzel a tudással esetleg elvegetálni tudok, mindennap rettenetes csapás, mikor a mámoros boldogságomba kedves emberek megszólitanak én meg nem tudok nekik hasonló kedvességgel ezt viszonozni. Nyomasztott, hiszen úgy éreztem nem érdemlem meg hogy itt lehessek. Temérdek ember van Magyarországon aki nem tud, vagy nem mer kijönni ide, mégis sokkal értékesebb nálam, perfektül tud beszélni angolul. Szóval rossz érzés volt. Csoda ami itt körülvesz, káprázat, egy álom én meg beszédképtelen vagyok a közepén. Beiratkoztam hát egy tanfolyamra, irtam egy szintfelmérő tesztet és elámultam 70% – os lett és ez nagyon nagy erőt adott, biztos voltam benne 0 pontos lesz, de tényleg. És nem, hát mégsem vagyok annyira együgyü mint hittem.. 13-an vagyunk a csoportba, különböző nemzetiségü emberek itt mégsem számit bőrszin, származás, nemi különbözőség, itt mindenki hebeg-habog, kukán ül és néz, és minimális tudásával próbál ügyeskedni, pont mint én.

És nem utolsó szempont, hogy esti elfoglaltság ami eltereli a figyelmem, lehetőségem más egészségemre káros időtöltésről… És ez nagyon jó!!!

3. Megfogadva rabbi tanácsát, ne zabikáljak hanem bújjak jó szorosan kedves férjemhez, és töltsük mással azt az időt. És igy is teszek. És hatalmas változás életembe: ismét szexelek. Elég nyers a kifejezés, nem tudom stilusosabban közölni, ez az igazság… Két év után most újra. Megdöbbentő, de izgalmas, és ujra és ujra szeretném.

Szóval tényleg úgy érzem új élet lehetőségét kaptam, kinyilt a világ ismét számomra, végre van időm és lehetőségem élményeket gyüjteni, túllátni végre a bulimián… Erős, elszánt, és leginkább nem magányos életet kaptam, és élvezem, nagyon…

Köszönöm

Sziasztok, mindenkinek rengeteg erőt szeretnék adni, küldeni

Sokszor gondolok Rátok

Tündér