Szerintem ez már kiskorom óta van, de nem tudtam, hogy mi ez és nem is foglalkoztam vele! Na látjátok itt a baj!!!:(  2009 januárjától van nekem elég aktívan!Elmentem dokihoz ahol 5 órát vártam! Egyszer csak behívott és kétperc múlva már kiis rakott mert sok betege volt még vissza! Próbálkoztam egy másikkal de az csak nyugtatókkal tömött és azt sem tudta mi a bajom! Erre mondtam: Na itt elég! Inkább küzdök vele!Ha más választásom nincs akkor az egész életem nagy küzdelem lesz de gyógyszert nem szedek!

Szerintem a legnagyobb bajunk, hogy nem ismerjük magunkat! Én sem és ti sem! Megakarunk felelni mindenkinek csak magunknak nem! Lehet, ha néha elgondolkodnánk magunkon akkor nem otthon kéne ülnünk és sajnálmi magunkat!Mert ez a legegyszerübb ugye?Nem merünk kockáztatni a betegségünk miatt!nekem egy 22éves rákos barátnőm ad erőt!Érdekes mi?Ő fog meghalni nemsokára és ő buzdít a világba!Ne engedjük magunkat de elötte tudjuk meg kik vagyunk és, hogy mit takar a magunkat szó!Nehéz tudom, én az utcára nem tudtam eddig kimenni , de igenis kimegyek mert az épp úgy az enyém mint másé!Erőt ad még az is, hogy a nővérem kigyógyúlt belőle és én is kifogok!Remélem segíthettem!