Régóta vannak problémáim, de csak mostanában fordultam pszichiáterhez. A tesztek és beszélgetés alapján személyiségzavart állapítottak meg, de a papírt a diagnózissal nem kaptam meg. Először is: normális dolog ez, hogy nem mondják meg, pontosan mi a bajom? Jogom van tudni, nem? Elvégre egy rákos beteggel is közlik, akármilyen rossz is a helyzet… Úgy gondolom, borderline-ra gondoltak, mivel eddig a bipoláris és a BPD gyanúja merült fel, de hát biztosan semmit nem tudok. Ami iszonyatosan idegesít.
Másrészt azt ajánlották, a szem.zavar miatt keressem fel a Thalassa házat vagy a Tündérhegyet. Utánaolvastam mindkettőnek, de őszintén szólva semmi kedvem, hogy ilyen helyre menjek. A bent lakás nem megoldható, a mindennapi bejárkálás sem. Ezen kívül ott nagy mértékben csoportterápia zajlik (javítsatok ki, ha nem így van), márpedig engem a csoport frusztrál és csak jobban szorongok, nem fogok megnyílni. Minél kevesebb ember tud a problémáimról, annál jobb – nem szeretném kiteregetni a magánéletemet, akkor sem, ha ez a gyógyuláshoz vezető út. Tudom, hogy már van néhány ilyen kérdés és történet, de a segítségeteket kérném, hogy tényleg megéri-e bevállalni egy ilyen terápiát… Vagy mit ajánlanátok? Egyedül gondolom nem igazán lehet kijönni belőle…