Bár anyámmal jó a kapcsolatom de mostoha faterrel nem ,egy pénzéhes kis bunkó,60 éves ember aki a nyugdij mellet is dolizik,de támogatni sohasem akart,de nem is érdekelt,nem szoltunk egymáshoz a Jó reggelten kívűl.

2009-tavasszal sajna haza kellet költöznöm és elvoltam kerestem,bár nem nagyon kerestem állást nem is törtem magam inkább pihentem és próbáltam vigasztalodni de nincsen még a mai napig sem igazi barátom akiben bizzak mert aki volt az elárult és csak baj volt belöle így senkiben sem bizom már.2009 juniúsában megismerketem egy lánnyal és rteméltem hogy lelkileg legalább helyre állok,de közölte velem hogy ő is depressziós és 2 depressziós szerinte nem túl jó páros és így vége is lett az ismerkedésnek.És ekkor úgy gondoltam én senkinek sem kellek és felvágtam a bal alkaromon az eret,de ezt egy ismerős sajnos észrevette és bevitt az ajkai kórházba ahol összevarták és az orvos kérdezte haza engedjen vagy a pszyhiátria sümeg legyen ,montam neki csináljon amit akar negem nem érdekel és vittek is sümegre.Ahová este 22-kor értünk be a mentővel és egyből elvettek minden papiromat és telefont majd orvosi vizsgálatok és poszyhiáterel elbeszélgetés majd alvás volt.El ső hét nagyon lehangoló volt  csak a cigit szívtam és gondoltam mennyi “fura” ember közé csöppentem.Gondoltam ez nem mehet tovább ha már elkeztem fejezem is be lepedömet összahajtava kimentem éjjel a wc-re nővérek alszanak  úgyis és vascsöre kötöttem alepedömet majd a nyakamra és elengetm magamat,de 1-2 perc után vki beteg benyitott és leszedet majd az ápolok sedusennel díjazták a kísérletemet.Másnap megint elbeszélgetés a pszyhierrel de már untam és szólt ha bármi baj van az ápolokkal beszéljek arról,de másban sem bizom nem hogy még idegenben.3 hónap pzszyhiátriai kezelés után vittek rahabra 3 hónapra dobára a kastélyba ez már jobban nézet ki,igazán szép hely és nem olyan rácsos mint a pszyhiátria,ezt a környzetett már jobban élveztem erdő,fák,friss, levegő és néha még szrvast is lehetett látni.Itt munkaterápiával gyógyitanak és élveztem a kertészetben való munkát is,de sajnos hamar elment ez a 3hónap ott és el kellet hagyni az intézményt és megint vissza szülői házba kész börtön az nekem:(  meg a haverok is jöttek látom túlélted nem is volt komolya ,ekkor gondoltam bár csak összejöttek volna a kísérletek a szégen rosszabb mintha meghalni szerintem az ember.Mai napig is depresszios vagyok és vagdalom magamat késsel vagy frontinomra iszok,de nem dohányzok már,jelenleg munkám sincsen most pesten és senki barát akire támaszkodhatnék vagy kicsit beszélgetnék vele.ez hiányzik most nekem pesten.Munkásszállón unalmas nincsenek fiatalok mint én.Előre van csak utan mivel kirúgott mostohafater otthonról és most pesten állásinterjú állásinterjú után de még semmi konkrét nincsen pénzem meg fogy…. nem tudom mi lesz velem eladosodom és nem tudom…bizonytalan a jövő képem.