Nagyon régóta szerettem volna klaviatúrát ragadni és leírni ami bánt, de mindig valami visszatartott. Most már nem bírom tovább, muszáj leírnom/kiírnom magamból a fájdalmat.

Hónapok, de talán évek óta élek depresszós tünetekkel. Orvosilag is “közepes szorongásos depressziót” állapítottak meg nálam. Rengeteget gondolkoztam, hogy mi lehet ennek az oka, de aki volt/van ilyen állapotban az tudja, hogy megmagyarázhatatlanok ezek a tünetek.

33 éves férfi vagyok, 3 diplomával. Rengeteget dolgozom. Most már a munkámat is egyre nehezebben tudom ellátni, mert folyamatosan kínoz a lelki és fizikai fájdalom. A lelki gyötrelem odáig fajult, hogy évekkel ezelőtt gyomorfekély, majd hasnyálmirigy problémáim lettek. Ezek folyamatosan fennálnak. Alkoholt nem fogyasztok, megfontoltan tápálkozom. Már az orvosok is azt mondják, hogy a fizikai tüneteim pszichoszomatikusak. Írtak nyugatót, antidepresszánst, de semmi nem használ.

Jelenleg egy egyre romló párkapcsolatban élek. A párom gyakran jár el nélkülem szórakozni a barátaival, és olyankor rengeteget iszik és részegen jár haza. Nő létére. Kértem tőle, hogy ezt ne csinálja, mert ez nekem nagyon rosszul esik. De nem érdekli. Szerinte jár neki az a “kis szabadság”, amikor a barátaival van együtt. Ezzel nincs is próbléma, de a mértéktelen alkoholfogyasztása és az azzal járó bódult állapot, amikor azt sem tudja hol van, és hajnalban esik haza részegen szerintem nagyon nem normális. Pláne, hogy én nem mehetek vele, mert szerinte nem kell mindig együtt lennünk. Emiatt egyre rosszabul vagyok, rettenetesen kikészít a dolog. Nem tudok aludni, enni, szorongok, rosszul vagyok. Próbáltam többször is megbeszélni ezt vele, de hajthatatlan. Nem tudom mit tegyek. Nem akarom elveszíteni, de ez így nem mehet tovább.

Minden tanácsot, vagy bármilyen véleményt szívesen fogadok, mert már tényleg a végét járom lelkileg és fizikailag is.

Előre is köszönöm…